1. has igitur habentes promissiones carissimi mundemus nos ab omni inquinamento carnis et spiritus perficientes sanctificationem in timore Dei
2. capite nos neminem læsimus neminem corrupimus neminem circumvenimus
3. non ad condemnationem dico prædixi enim quod in cordibus nostris estis ad conmoriendum et ad convivendum
4. multa mihi fiducia est apud vos multa mihi gloriatio pro vobis repletus sum consolatione superabundo gaudio in omni tribulatione nostra
5. nam et cum venissemus Macedoniam nullam requiem habuit caro nostra sed omnem tribulationem passi foris pugnæ intus timores
6. sed qui consolatur humiles consolatus est nos Deus in adventu Titi
7. non solum autem in adventu ejus sed etiam in solacio quo consolatus est in vobis referens nobis vestrum desiderium vestrum fletum vestram æmulationem pro me ita ut magis gauderem
8. quoniam et si contristavi vos in epistula non me pænitet et si pæniteret videns quod epistula illa et si ad horam vos contristavit
9. nunc gaudeo non quia contristati estis sed quia contristati estis ad pænitentiam contristati enim estis secundum Deum ut in nullo detrimentum patiamini ex nobis
10. quæ enim secundum Deum tristitia est pænitentiam in salutem stabilem operatur sæculi autem tristitia mortem operatur
11. ecce enim hoc ipsum secundum Deum contristari vos quantam in vobis operatur sollicitudinem sed defensionem sed indignationem sed timorem sed desiderium sed æmulationem sed vindictam in omnibus exhibuistis vos incontaminatos esse negotio
12. igitur et si scripsi vobis non propter eum qui fecit iniuriam nec propter eum qui passus est sed ad manifestandam sollicitudinem nostram quam pro vobis habemus ad vos coram Deo
13. ideo consolati sumus in consolatione autem nostra abundantius magis gavisi sumus super gaudium Titi quia refectus est spiritus ejus ab omnibus vobis
14. et si quid apud illum de vobis gloriatus sum non sum confusus sed sicut omnia vobis in veritate locuti sumus ita et gloriatio nostra quæ fuit ad Titum veritas facta est
15. et viscera ejus abundantius in vos sunt reminiscentis omnium vestrum obœdientiam quomodo cum timore et tremore excepistis eum
16. gaudeo quod in omnibus confido in vobis
Lábjegyzetek:
7:8-10 - Pál elismeri, hogy előző levele szomorúságot okozott, de ez a szomorúság bűnbánatra vezetett. Az istenfélő szomorúság bűnbánatot hoz, amely üdvösséget hoz, szemben a halálba vezető szomorúsággal (lásd még Zsidók 12:11 és Máté 5:4).
7:11 - Az őszinte bűnbánat teljes átalakuláshoz vezet, amit az attitűdök és viselkedések megváltozása bizonyít. Ez tükrözi a Szentlélek valódi munkáját a hívő szívében (lásd még ApCsel 26:20 és 1Thesszalonika 1:9).
7:14 - Pál korinthusiakba vetett bizalma az Istennel való kapcsolatukon és az evangéliumhoz való igaz hűségükön alapul. A vezetők és Isten népe közötti kölcsönös bizalom elengedhetetlen az egyház növekedéséhez (lásd még Filippi 1:6 és 1 Timótheus 1:5).
7:16 - Pál örül annak, hogy a korinthusiak megtértek, és most hajlandóak igazlelkűen élni. A bűnbánat megújulást hoz, és Isten kegyelmének erejéről tanúskodik (lásd még Lukács 15:7 és Jelenések 2:5).
7:2-3 - Pál arra kéri őket, hogy nyíljanak meg előtte, felismerve őszinteségét és a korinthusiak lelki jólétéért való törődését. Az őszinteség és az őszinteség a keresztények közötti kapcsolatokban kulcsfontosságú az egyház egységéhez (lásd még 2Korinthus 6:11-13 és 1Jn 3:18).
Kapcsolódó versek Epistula II ad Corinthios, 7:
A 2Korinthus levél 7. fejezete a bűnbánatot és a helyreállítást ünnepli. Hogyan idéz elő átalakulást az istenfélő szomorúság? Ez a bátorító szöveg feltárja Pál örömét, amikor Tituson keresztül jó hírt kapott a korinthusiakról. A fejezet olyan témákat tár fel, mint a megszentelődés, az isteni vigasztalás és az igazi bűnbánat gyümölcsei. Pál is dicséri az egyház engedelmességét és buzgóságát. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek megvilágítják ennek a felemelő fejezetnek a helyreállító alapelveit.
Zsoltárok 51:17: "Az Istennek tetsző áldozatok megtört lélek; a megtört és bűnbánó szívet, Istenem, nem veted meg." - Ez a vers a 2Korinthus 7:10-hez kapcsolódik, hangsúlyozva az őszinte bűnbánat értékét.
Jakab 4:9-10: "Jajgass, gyászol és sírj. Cseréld fel a nevetést siránkozásra és az örömet szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket." - Ez a rész a 2Korinthus 7:10-11-ben található megtérésre való felhívást visszhangozza.
1Péter 2:11: "Szeretteim, ragaszkodom ahhoz, hogy mint idegenek és zarándokok a világban, tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak." - Ez a vers összhangban van Pál felhívásával a 2 Korinthus 7:1-ben a megtisztulásra.
Példabeszédek 28:13: "Aki eltitkolja bűneit, az nem boldogul, de aki megvallja és elhagyja azokat, kegyelmet talál." - Ez a rész megerősíti a gyónás és a bűnbánat gondolatát, amely a 2Korinthus 7-ben található.
Ésaiás 55:7: "A gonosz hagyja el útját, a gonosz pedig gondolatait. Forduljon az Úrhoz, aki megkönyörül rajta; forduljunk Istenünkhöz, mert ő szívesen megbocsát." - Ez a vers kiegészíti a bűnbánat és a helyreállítás témáját a 2Korinthus 7-ben.
FAQ:
Hogyan írja le Pál a bűnbánathoz vezető szomorúság fontosságát?
Pál megerősíti, hogy az istenfélő szomorúság valódi bűnbánatra és üdvösségre vezet, míg a világi szomorúság pusztulást hoz. (2Korinthus 7:10)
Mit mond Pál a korinthusiak korábbi levelére adott válaszáról?
Pál örömmel látta, hogy a korinthusiak pozitívan reagáltak helyreigazítására, bűnbánatot és tévedéseik kijavítására irányuló vágyat. (2Korinthus 7:9-11)
Hogyan fejezi ki Pál a korinthusiakba vetett bizalmát?
Pál kifejezi bizalmát a korinthusiakban, mert igaz bűnbánatot mutattak, és vágynak szent életre. (2Korinthus 7:16)
Mit mond Pál a lelki örömről?
Pál hangsúlyozza, hogy az igazi lelki öröm a békességből és a szív tisztaságából fakad, nem pedig a külső körülményekből. (2Korinthus 7:4)
Hogyan írja le Pál a korinthusiaktól kapott örömhírt?
Pál nagy örömét fejezi ki, amikor megtudja, hogy a korinthusiak bűnbánatot tartottak, és Isten akarata szerint élnek. (2Korinthus 7:7)
