1. ὑπολαβὼν δὲ Ιωβ λέγει τῷ κυρίῳ
2. οἶδα ὅτι πάντα δύνασαι ἀδυνατεῖ δέ σοι οὐθέν
3. τίς γάρ ἐστιν ὁ κρύπτων σε βουλήν φειδόμενος δὲ ῥημάτων καὶ σὲ οἴεται κρύπτειν τίς δὲ ἀναγγελεῖ μοι ἃ οὐκ ᾔδειν μεγάλα καὶ θαυμαστὰ ἃ οὐκ ἠπιστάμην
4. ἄκουσον δέ μου κύριε ἵνα κἀγὼ λαλήσω ἐρωτήσω δέ σε σὺ δέ με δίδαξον
5. ἀκοὴν μὲν ὠτὸς ἤκουόν σου τὸ πρότερον νυνὶ δὲ ὁ ὀφθαλμός μου ἑόρακέν σε
6. διὸ ἐφαύλισα ἐμαυτὸν καὶ ἐτάκην ἥγημαι δὲ ἐμαυτὸν γῆν καὶ σποδόν
7. ἐγένετο δὲ μετὰ τὸ λαλῆσαι τὸν κύριον πάντα τὰ ῥήματα ταῦτα τῷ Ιωβ εἶπεν ὁ κύριος Ελιφας τῷ Θαιμανίτῃ ἥμαρτες σὺ καὶ οἱ δύο φίλοι σου οὐ γὰρ ἐλαλήσατε ἐνώπιόν μου ἀληθὲς οὐδὲν ὥσπερ ὁ θεράπων μου Ιωβ
8. νῦν δὲ λάβετε ἑπτὰ μόσχους καὶ ἑπτὰ κριοὺς καὶ πορεύθητε πρὸς τὸν θεράποντά μου Ιωβ καὶ ποιήσει κάρπωσιν περὶ ὑμῶν Ιωβ δὲ ὁ θεράπων μου εὔξεται περὶ ὑμῶν ὅτι εἰ μὴ πρόσωπον αὐτοῦ λήμψομαι εἰ μὴ γὰρ δι’ αὐτόν ἀπώλεσα ἂν ὑμᾶς οὐ γὰρ ἐλαλήσατε ἀληθὲς κατὰ τοῦ θεράποντός μου Ιωβ
9. ἐπορεύθη δὲ Ελιφας ὁ Θαιμανίτης καὶ Βαλδαδ ὁ Σαυχίτης καὶ Σωφαρ ὁ Μιναῖος καὶ ἐποίησαν καθὼς συνέταξεν αὐτοῖς ὁ κύριος καὶ ἔλυσεν τὴν ἁμαρτίαν αὐτοῖς διὰ Ιωβ
10. ὁ δὲ κύριος ηὔξησεν τὸν Ιωβ εὐξαμένου δὲ αὐτοῦ καὶ περὶ τῶν φίλων αὐτοῦ ἀφῆκεν αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν ἔδωκεν δὲ ὁ κύριος διπλᾶ ὅσα ἦν ἔμπροσθεν Ιωβ εἰς διπλασιασμόν
11. ἤκουσαν δὲ πάντες οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ αἱ ἀδελφαὶ αὐτοῦ πάντα τὰ συμβεβηκότα αὐτῷ καὶ ἦλθον πρὸς αὐτὸν καὶ πάντες ὅσοι ᾔδεισαν αὐτὸν ἐκ πρώτου φαγόντες δὲ καὶ πιόντες παρ’ αὐτῷ παρεκάλεσαν αὐτόν καὶ ἐθαύμασαν ἐπὶ πᾶσιν οἷς ἐπήγαγεν αὐτῷ ὁ κύριος ἔδωκεν δὲ αὐτῷ ἕκαστος ἀμνάδα μίαν καὶ τετράδραχμον χρυσοῦν ἄσημον
12. ὁ δὲ κύριος εὐλόγησεν τὰ ἔσχατα Ιωβ ἢ τὰ ἔμπροσθεν ἦν δὲ τὰ κτήνη αὐτοῦ πρόβατα μύρια τετρακισχίλια κάμηλοι ἑξακισχίλιαι ζεύγη βοῶν χίλια ὄνοι θήλειαι νομάδες χίλιαι
13. γεννῶνται δὲ αὐτῷ υἱοὶ ἑπτὰ καὶ θυγατέρες τρεῖς
14. καὶ ἐκάλεσεν τὴν μὲν πρώτην Ἡμέραν τὴν δὲ δευτέραν Κασίαν τὴν δὲ τρίτην Ἀμαλθείας κέρας
15. καὶ οὐχ εὑρέθησαν κατὰ τὰς θυγατέρας Ιωβ βελτίους αὐτῶν ἐν τῇ ὑπ’ οὐρανόν ἔδωκεν δὲ αὐταῖς ὁ πατὴρ κληρονομίαν ἐν τοῖς ἀδελφοῖς
16. ἔζησεν δὲ Ιωβ μετὰ τὴν πληγὴν ἔτη ἑκατὸν ἑβδομήκοντα τὰ δὲ πάντα ἔζησεν ἔτη διακόσια τεσσαράκοντα ὀκτώ καὶ εἶδεν Ιωβ τοὺς υἱοὺς αὐτοῦ καὶ τοὺς υἱοὺς τῶν υἱῶν αὐτοῦ τετάρτην γενεάν
17. καὶ ἐτελεύτησεν Ιωβ πρεσβύτερος καὶ πλήρης ἡμερῶν (17a) γέγραπται δὲ αὐτὸν πάλιν ἀναστήσεσθαι μεθ’ ὧν ὁ κύριος ἀνίστησιν (17b) οὗτος ἑρμηνεύεται ἐκ τῆς Συριακῆς βίβλου ἐν μὲν γῇ κατοικῶν τῇ Αυσίτιδι ἐπὶ τοῖς ὁρίοις τῆς Ιδουμαίας καὶ Ἀραβίας προϋπῆρχεν δὲ αὐτῷ ὄνομα Ιωβαβ (17c) λαβὼν δὲ γυναῖκα Ἀράβισσαν γεννᾷ υἱόν ᾧ ὄνομα Εννων ἦν δὲ αὐτὸς πατρὸς μὲν Ζαρε τῶν Ησαυ υἱῶν υἱός μητρὸς δὲ Βοσορρας ὥστε εἶναι αὐτὸν πέμπτον ἀπὸ Αβρααμ (17d) καὶ οὗτοι οἱ βασιλεῖς οἱ βασιλεύσαντες ἐν Εδωμ ἧς καὶ αὐτὸς ἦρξεν χώρας πρῶτος Βαλακ ὁ τοῦ Βεωρ καὶ ὄνομα τῇ πόλει αὐτοῦ Δενναβα μετὰ δὲ Βαλακ Ιωβαβ ὁ καλούμενος Ιωβ μετὰ δὲ τοῦτον Ασομ ὁ ὑπάρχων ἡγεμὼν ἐκ τῆς Θαιμανίτιδος χώρας μετὰ δὲ τοῦτον Αδαδ υἱὸς Βαραδ ὁ ἐκκόψας Μαδιαμ ἐν τῷ πεδίῳ Μωαβ καὶ ὄνομα τῇ πόλει αὐτοῦ Γεθθαιμ (17e) οἱ δὲ ἐλθόντες πρὸς αὐτὸν φίλοι Ελιφας τῶν Ησαυ υἱῶν Θαιμανων βασιλεύς Βαλδαδ ὁ Σαυχαίων τύραννος Σωφαρ ὁ Μιναίων βασιλεύς
Lábjegyzetek:
42:1-6 - Jób alázattal és bűnbánattal válaszol Istennek. Felismeri Isten nagyságát és értelmének korlátait. Ez azt mutatja, hogy Isten igaz ismerete elvezet gyengeségünk felismeréséhez (lásd még Zsoltárok 51:17 és Ésaiás 57:15).
42:7-9 - Isten utasítja Jób barátait, hogy mutassanak be áldozatokat, és kérjék Jóbot, hogy járjon közben értük. Ez mutatja a közbenjárás fontosságát és a megromlott kapcsolatok helyreállítását (lásd még Jakab 5:16 és 1 János 5:16).
42:10 - Isten helyreállítja Jób vagyonát, miután imádkozott a barátaiért. Ez a visszaállítás bizonyítja Isten hűségét és képességét, hogy a nehéz helyzeteket áldásokká változtassa (lásd még Zsoltárok 126:5-6 és Róma 8:28).
42:11-12 - Isten bőséges áldása Jóbot szenvedése után kiemeli Isten jutalmát hűségéért. Ez felfedi Isten nagylelkű adakozó jellemét, aki megjutalmazza az engedelmességet (lásd még Zsidók 11:6 és Zsolt 23:5).
42:13-17 - Jób végső életét a jólét és az áldások jellemzik. Ez rávilágít arra, hogy az Isten iránti hűség még a szenvedések közepette is jutalmul helyreáll, és új lehetőségekkel jutalmazzák (lásd még 1Móz 50:20 és 2Korinthus 4:17).
Kapcsolódó versek Jó, 42:
Jób 42. fejezete a könyvet Jób végső válaszával és isteni helyreállításával zárja. Hogyan reagál Jób Isten kinyilatkoztatására? Ez az erőteljes szöveg Jób bűnbánatát és behódolását írja le, amelyet Jób barátainak isteni feddése és vagyona helyreállítása követ. A fejezet olyan kulcsfontosságú témákkal foglalkozik, mint az alázat, a bűnbánat, a közbenjárás és Isten végső igazságossága. A Jób 42 kielégítő megoldást kínál Jób szenvedésről és hitről szóló sagájára. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek megvilágítják ennek a mérföldkőnek számító utolsó fejezetnek az átalakuló alapelveit.
Jakab 5:11: "Tudniillik boldognak tartjuk azokat, akik kitartásról tesznek tanúbizonyságot. Hallottál Jób türelméről, és láttad, milyen véget hozott neki az Úr. Az Úr tele van együttérzéssel és irgalommal." - Ez a vers Jób történetének egészére reflektál, hangsúlyozva Jób kitartását és Isten végső együttérzését.
Ezékiel 14:14: "Még ha ez a három férfi – Noé, Dániel és Jób – benne is lenne, csak saját igazságukkal tudnák megmenteni magukat – jelenti ki a Szuverén Úr." - Ez a vers az igazságosság példájaként említi Jóbot, amely Jób történetének végeredményét tükrözi.
1Péter 5:6: "Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy a maga idejében felmagasztaljon titeket." - Ez a vers tükrözi Jób Isten előtti alázatát a Jób 42-ben, és Jób ezt követő Isten általi felmagasztalását.
Zsoltárok 30:5: "Mert haragja csak egy pillanatig tart, de kegyelme egy életen át; a sírás akár egy éjszakán át is kitarthat, de reggel kitör az öröm." - Ez a vers a szenvedésnek azt a mintáját tükrözi, amelyet a helyreállítás követ, amely Jób történetében látható, különösen a Jób 42-ben.
5Mózes 8:3: "Megalázott azáltal, hogy hagyott éhezni, majd mannával táplált, amit sem te, sem az őseid nem ismertek, hogy megtanítson arra, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem minden szóval, amely az Úr szájából származik." - Ez a vers a Jób 42 témáját visszhangozza, ahol Jób megtanul az anyagi körülményein túl bízni Istenben.
FAQ:
Hogyan reagál Jób Istennek a Jób 42-ben?
Jób felismeri Isten nagyságát, elismeri korlátait, és megbánja, hogy megkérdőjelezte, alázatosságot és alázatosságot tanúsítva. (Jób 42:1-6)
Mit tesz Isten Jób barátaival?
Isten megdorgálja Jób barátait, amiért helytelenül beszélnek Róla, és követeli, hogy mutassanak be áldozatokat, miközben Jób közbenjár értük. (Jób 42:7-9)
Hogyan állítja helyre Isten Jób életét?
Isten kétszeresen helyreállítja Jób vagyonát, új gyermekeket és hosszú életet ad neki, ezzel is bizonyítva kegyelmét és hűségét. (Jób 42:10-17)
Mit tanulhatunk Jób történetének végéből?
Megtanuljuk, hogy Isten megjutalmazza a hűséget, és hogy az Ő célja mindig érvényesül, még a szenvedések közepette is. (Jób 42:10-17)
Mi Jób könyvének fő tanulsága?
Jób története megtanít bennünket Isten szuverenitására, a hit fontosságára a megpróbáltatásokban és az Isten igazságosságába vetett bizalomra. (Jób 42:1-17)
