1. Nell'anno della morte del re Ozia vidi il Signore seduto su un trono alto ed elevato, e i suoi lembi riempivano il tempio.
2. Dei serafini stavano sopra di lui; ognuno di essi aveva sei ali; con due si coprivano la faccia, con due si coprivano i piedi e con due volavano.
3. L'uno all'altro gridavano dicendo: "Santo, santo, santo è il Signore degli eserciti; tutta la terra è piena della sua gloria".
4. Gli stipiti delle soglie tremavano per la voce di quelli che gridavano, mentre il tempio si riempiva di fumo.
5. E dissi: "Ohimè, sono perduto, poiché sono un uomo dalle labbra impure, e vivo in mezzo a un popolo dalle labbra impure; eppure i miei occhi hanno visto il Re, il Signore degli eserciti!".
6. Uno dei serafini volò verso di me tenendo nella mano un carbone acceso, che aveva preso con delle molle dall'altare.
7. Egli mi toccò la bocca dicendo: "Ecco, questo ha toccato le tue labbra; la tua colpa è rimossa e il tuo peccato espiato".
8. Poi udii la voce del Signore che diceva: "Chi manderò? Chi andrà per noi?". E risposi: "Eccomi, manda me!".
9. Allora disse: "Va' e di' a questo popolo: Ascoltate bene, ma senza comprendere, osservate bene, ma senza riconoscere.
10. Indurisci il cuore di questo popolo, appesantisci le sue orecchie, vela i suoi occhi, affinché non veda con i suoi occhi né ascolti con le sue orecchie né intenda con il suo cuore, si converta e guarisca".
11. Io dissi: "Fino a quando, Signore?". Egli rispose: "Fino a che le città non saranno deserte, senza abitanti, le case senza uomini e il paese devastato e desolato".
12. Il Signore allontanerà la popolazione e vi sarà grande abbandono in mezzo al paese.
13. Vi rimarrà una decima parte ma sarà di nuovo consumata, come la quercia e il terebinto, di cui, abbattuti, resta solo il ceppo. Una semente santa è il ceppo.
Lábjegyzetek:
6:1-4 - Ésaiásnak látomása van Isten trónjáról, ahol a szeráfok hirdetik Isten szentségét. Ez a jelenet Isten abszolút tisztaságát és a bűntől való elszakadását hangsúlyozza, tiszteletet és alázatot ébreszt (lásd még Jelenések 4:8 és Zsidók 12:29).
6:5-7 - Ésaiás tudatában bűnének, megtisztulásért kiált. Isten megtisztítja Ézsaiást égő szénnel, ami a megváltást és a szentségre való felhívást jelképezi mindazok számára, akik őt szolgálják (lásd még Zsoltárok 51:10 és 1 János 1:9).
6:8 - Isten megkérdezi: Kit küldjek? Ézsaiás pedig azonnal válaszol: „Itt vagyok, küldj el!” Ez az Isten szolgálatára való hajlandóság az isteni küldetés teljesítésére irányuló elkötelezettséget és készséget példázza (lásd még 2 Mózes 3:10 és Róma 12:1).
6:9-10 - Ésaiás az ítélet üzenetét közvetíti az embereknek, jelezve, hogy meghallják, de nem értik. Ez tükrözi az emberi szív keménységét és a megtérés szükségességét (lásd még Máté 13:14-15 és János 12:40).
6:11-13 - Ésaiás megkérdezi, meddig tart az ítélet, és Isten azt válaszolja, hogy addig tart, amíg a föld el nem pusztul, de a remény ígéretével, mert a maradék megmarad. Ez a látomás felfedi Isten igazságosságát és hűségét (lásd még Róma 11:5 és Ésaiás 1:9).
Kapcsolódó versek Isaia, 6:
Ésaiás 6. fejezete elmondja Ésaiás prófétai elhívását. Hogyan változtatja meg Isten szentsége az életeket? Ez a látomásos szöveg leírja a próféta találkozását a szent Istennel, megtisztulását és megbízatását. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint az isteni transzcendencia, a megtisztulás szükségessége és a prófétai küldetés. Ézsaiás 6. fejezete feltárja Ésaiás prófétai tekintélyének alapját. Gondolkodj el velünk öt bibliai részleten, amelyek összhangban állnak e mérföldkőnek számító fejezet átalakuló tapasztalataival.
János 12:41: "Ésaiás ezt azért mondta, mert látta Jézus dicsőségét, és beszélt róla." - János az Ézsaiás 6. fejezetének látomását Krisztus látomásaként értelmezi, összekapcsolva az Ó- és az Újszövetséget.
Jelenések 4:8: "Mindegyiknek hat szárnya volt, és tele voltak szemekkel, a szárnyak körül és alatt. Éjjel-nappal szüntelenül ismételgetik: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljövendő."" - János látomása a mennyei lényekről megegyezik Ézsaiásnak a szeráfokról szóló látomásával az Ésaiás 6:2-3-ban.
ApCsel 28:25-27: "A Szentlélek jól szólt őseikhez Ézsaiás prófétán keresztül, amikor ezt mondta: „Menj ehhez a néphez, és mondd: Még ha mindig hallgatsz is, soha nem fogod megérteni; Még ha mindig látnak is, soha nem veszik észre. [...]'" - Pál az Ézsaiás 6:9-10-et idézi, hogy megmagyarázza, hogy egyes zsidók elutasították az evangéliumot.
Lukács 5:8: "Amikor Simon Péter ezt látta, Jézus lába elé borult, és így szólt: Távozz tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!" - Péter reakciója Jézus szentségére tükrözi Ésaiás válaszát Isten jelenlétére az Ésaiás 6:5-ben.
Efézus 6:19-20: "Imádkozzatok értem is, hogy amikor beszélek, átadják nekem az üzenetet, hogy félelem nélkül tudtára adhassam az evangélium titkát, amelynek láncra kötött követe vagyok. Imádkozzatok, hogy benne maradva bátran beszélhessek, ahogyan kell." - Pál, mint az evangélium „elküldöttje”, megismétli Ésaiás megbízatását az Ézsaiás 6:8-9-ben.
FAQ:
Mi történt, amikor Ésaiás meglátta Isten látomását a templomban?
Ésaiásnak látomása volt Istenről, aki egy trónon ül, és a szeráfok dicsérték őt. Tisztátalannak érezte magát, de egy szeráf megtisztította, aki égő szénnel érintette meg ajkát. (Ézsaiás 6:1-7)
Mit kért Isten Ésaiástól a megtisztulása után?
Isten elhívta Ésaiást, hogy legyen a hírnöke, bár tudta, hogy az emberek makacsok lesznek, és nem hallgatnak rá. Isaiah elfogadta a küldetést. (Ézsaiás 6:8-10)
Mit válaszolt Ézsaiás Isten küldetésére?
Ésaiás gyorsan válaszolt, és azt mondta: "Itt vagyok, küldj el engem", hajlandó volt teljesíteni Isten akaratát a nehézségek ellenére. (Ézsaiás 6:8)
Hogyan írja le Ézsaiás az emberek hitetlenségét?
Ésaiás az emberek szívének keménységéről beszél, arról, hogy vakok és süketek lennének Isten üzenetére, és szenvedni fognak, amiért nem hajlandók meghallgatni. (Ézsaiás 6:9-10)
Mi lenne Ézsaiás Izrael népe érdekében végzett szolgálatának eredménye?
Az eredmény az emberek megkeményedése lenne, de Izrael egy kis része is megmaradna, amit egy "szár" jelképez, amely újra kihajt. (Ézsaiás 6:11-13)
