1. Hear, O Lord, my prayer: give ear to my supplication in thy truth: hear me in thy justice.
2. And enter not into judgment with thy servant: for in thy sight no man living shall be justified.
3. For the enemy hath persecuted my soul: he hath brought down my life to the earth. He hath made me to dwell in darkness as those that have been dead of old:
4. and my spirit is in anguish within me: my heart within me is troubled.
5. I remembered the days of old, I meditated on all thy works: I meditated upon the works of thy hands.
6. I stretched forth my hands to thee: my soul is as earth without water unto thee.
7. Hear me speedily, O Lord: my spirit hath fainted away. Turn not away thy face from me, lest I be like unto them that go down into the pit.
8. Cause me to hear thy mercy in the morning; for in thee have I hoped. Make the way known to me, wherein I should walk: for I have lifted up my soul to thee.
9. Deliver me from my enemies, O Lord, to thee have I fled:
10. teach me to do thy will, for thou art my God. Thy good spirit shall lead me into the right land:
11. for thy name's sake, O Lord, thou wilt quicken me in thy justice. Thou wilt bring my soul out of trouble:
12. and in thy mercy thou wilt destroy my enemies. And thou wilt cut off all them that afflict my soul: for I am thy servant.
Lábjegyzetek:
142:1-2 - A zsoltáríró imában önti ki panaszát Istennek, bízva abban, hogy meghallgatja népe megpróbáltatásait, és törődik velük. Ez a kiszolgáltatottság azt tükrözi, hogy mennyire fontos az Úr elé vinni a bajt a nyomorúság idején (lásd még Filippi 4:6-7 és Zsolt 62:8).
142:3-4 - Amikor a zsoltárírót nehézségek sújtják, tehetetlennek és elhagyottnak érzi magát az emberek. Istenbe vetett bizalma azonban megmarad, felismerve, hogy egyedül az Úr az ő igazi segítsége (lásd még Ésaiás 41:10 és Zsidók 13:5).
142:5 - A zsoltáríró kijelenti, hogy Isten az ő része és menedéke az élők földjén, megmutatva teljes függőségét az isteni gondviseléstől. Ez azt tükrözi, hogy teljesen átadta magát Isten gondoskodásának és gondoskodásának (lásd még Siralmak 3:24 és Zsoltárok 73:26).
142:6 - A szabadulásért kiáltás Isten hatalmára való felhívás, hogy megmentse a zsoltárírót ellenségeitől. Ez az ima azt mutatja, hogy a legsötétebb körülmények között is él az Isten szabadításába vetett remény (lásd még Zsoltárok 34:17 és Zsolt 91:15).
142:7 - A zsoltáríró azt kéri, hogy szabaduljanak ki a fogságból, hogy dicsérhesse Istent. Ez hangsúlyozza, hogy az isteni szabadítás Isten dicsőségére szolgál, és azért, hogy neve felmagasztalható legyen az igazak között (lásd még Zsolt 107:14-15 és Zsolt 50:15).
Kapcsolódó versek Psalms, 142:
A 142. zsoltár mély gyötrelemben ábrázolja Dávidot. Hogyan talál reményt a király kétségbeesésében? Ez az erőteljes siralom, amely akkor keletkezett, amikor Dávid egy barlangban bujkált, a magányt, az üldöztetést és az isteni segítségért való kétségbeesett kiáltást fejezi ki. A zsoltár olyan témákat tár fel, mint az emberi kiszolgáltatottság, Isten hűsége a nehéz időkben és a Nála való menedék keresésének fontossága. A 142. zsoltár vigaszt nyújt azoknak, akik elhagyatottnak érzik magukat. Vizsgáljunk meg velünk öt olyan bibliai részt, amelyek ennek a megindító zsoltárnak az érzelmi őszinteségére rezonálnak.
1Sámuel 22:1: "Dávid otthagyta, és Adullam barlangjába menekült. Amikor a testvérei és az apja egész családja hallottak erről, odamentek, hogy megkeressék." - Ez a vers a 142. zsoltár történelmi kontextusát adja, amely Dávid imája, amikor a barlangban volt.
Zsidók 5:7: "Földi napjai alatt Jézus hangosan és könnyekkel imádkozott és könyörgött annak, aki meg tudta menteni őt a haláltól, tiszteletteljes engedelmessége miatt." - Ez a rész a 142. zsoltárban látható heves könyörgés szellemét tükrözi.
Filippi 4:6: "Ne aggódjatok semmi miatt, hanem imádságban és könyörgésben mindenben hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt." - Ez a vers a 142. zsoltárban látható módon a zsoltáríró hozzáállását tükrözi, miszerint imában Istenhez fordul aggodalmait.
2Korinthus 1:8-9: "Nem akarjuk, hogy ti, testvérek, ne vegyetek tudomást azokról a megpróbáltatásokról, amelyeket Ázsia tartományában szenvedtünk el. A képességeinken felül szorongtunk, odáig, hogy elveszítettük reményünket az életben. Valóban, már volt rajtunk a halálos ítélet, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat." - Pálnak ez a részlete a 142. zsoltárban kifejezett kétségbeesés és Istenbe vetett bizalom érzését tükrözi.
Lukács 22:44: "Szomorú lévén, még buzgóbban imádkozott; és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló vércseppek." - Ez a vers Jézus imájáról a Gecsemánéban a 142. zsoltár érzelmi intenzitását visszhangozza.
FAQ:
Mit kér Dávid imájában a 142. zsoltárban?
Dávid Istenhez kiált segítségért, kifejezi gyötrelmét, és isteni menedéket és útmutatást kér. (Zsoltárok 142:1-7)
Hogyan írja le Dávid helyzetét a 142. zsoltárban?
Dávid kétségbeejtőnek írja le helyzetét, magányosnak és üldözöttnek érzi magát, mégis bízik Isten segítségében. (Zsoltárok 142:4)
Mit jelent a „menedék” Dávid számára a 142. zsoltárban?
Dávid számára a menedék biztonságot és védelmet jelent Istenben, az egyetlen segítségében a szenvedések idején. (Zsoltárok 142:5)
Miért beszél Dávid arról, hogy „nincs senki, aki törődjön a lelkével”?
Dávid kifejezi elhagyatottságának érzését, de megerősíti, hogy Istenben bízik, mint az egyetlen, aki megmentheti lelkét. (Zsoltárok 142:4)
Mit tanulhatunk az őszinteségről Dávid imáiból?
Dávid azt tanítja, hogy még a nyomorúság idején is őszintének és őszintének kell lennünk Istennel, kiöntve fájdalmunkat. (Zsoltárok 142:2)
