1. Mert természettõl balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekbõl nem tudták felismerni azt, aki van, sem mûvei szemlélésekor nem ismerték fel a mûvészt,

2. hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegõt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek.

3. Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbûvölte õket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzõje teremtette õket.

4. Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebbõl arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtõjük.

5. Mert a teremtmények nagyságából és szépségébõl összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtõjüket.

6. De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni.

7. Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti õket.

8. Még sincs mentségük ezeknek sem.

9. Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg elõbb ennek urát?

10. De boldogtalanok voltak és holt dolgokba vetették reményüket, akik emberi kéz mûveit nevezték isteneknek; aranyat, ezüstöt, mûtárgyakat, állati alakokat vagy haszontalan köveket, régi idõk keze munkáját.

11. Ha a favágó alkalmas törzset vág ki, körös-körül lefejti egész kérgét és szakszerûen megmunkálja, alkalmas eszközt csinál belõle, mindennapi használatra.

12. A munkája közben keletkezett hulladékot arra használja, hogy elkészítse ételét és jóllakjék.

13. Ami pedig megmarad belõle, mert semmire sem alkalmas, görbe és göcsörtös fa, azt fogja, s üres óráit kihasználva faragja, aztán a pihenéskor szokásos gondossággal valamiféle formát ad neki. Ember képmására faragja,

14. vagy valamely egészen közönséges állathoz teszi hasonlóvá. Aztán bevonja agyaggal, felületét bekeni piros festékkel és befest rajta minden foltot.

15. Majd megfelelõ házikót készít neki, a falra illeszti, és szeggel odaerõsíti.

16. Így gondoskodik róla, hogy le ne essék. Mert tudja, hogy nem tud magán segíteni, hiszen csak kép, és támasztékra szorul.

17. Amikor meg imádkozni akar vagyonáért, feleségéért és gyermekeiért, akkor nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erõtlenhez könyörög egészségéért.

18. A holthoz esedezik életért, a tehetetlenhez fordul segítségért, szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani.

19. Keresetéhez, munkájához, mestersége sikeréhez attól kér erõt, aminek keze erõtlen.





“Seja perseverante nas orações e nas santas leituras.” São Padre Pio de Pietrelcina