pronađen 111 Rezultati za: mondtam
"Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal - felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szõlõskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy (másik) szõlõskertet. De az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!" (Királyok I. könyve 21, 6)
Akkor (az asszony) így szólt: "Hát kértem én fiút uramtól? Nem azt mondtam inkább: Ne ébressz bennem csalóka reményeket?" (Királyok II. könyve 4, 28)
Mert a szíved meglágyult és meghajoltál az Úr elõtt, amikor meghallottad, mit mondtam ki erre a helyre és lakóira, azt ugyanis, hogy pusztulás és átok a sorsuk, s megszaggattad ruhádat és könnyeztél színem elõtt, én is meghallgattalak - mondja az Úr. (Királyok II. könyve 22, 19)
Az Úr ugyanis elhatározta: "Júdát is eltaszítom színem elõl, amint Izraelt eltaszítottam, s elvetem ezt a várost is, amelyet kiválasztottam: Jeruzsálemet, a templommal egyetemben, amelyrõl azt mondtam: ott lesz a nevem." (Királyok II. könyve 23, 27)
Az egész idõ alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: miért nem építettek nekem cédrusházat? (Krónikák I. könyve 17, 6)
Szégyelltem ugyanis a királytól fegyveres segítséget és lovasokat kérni, hogy oltalmazzanak minket az úton az ellenség ellen. Azt mondtam a királynak: "Istenünk keze vezérli azokat, akik õt keresik, és megáldja õket. Azokat azonban, akik elfordulnak tõle, hatalma és haragja sújtja." (Ezdrás könyve 8, 22)
Akkor éjnek idején fölkeltem. Néhány ember elkísért, de nem mondtam meg senkinek, hogy Isten Jeruzsálem ügyében tettekre indított. Más állat nem volt velem, csak amelyen ültem. (Nehemiás könyve 2, 12)
Akkortájt még ezt is mondtam a népnek: "Mindenki maradjon éjszakára szolgájával Jeruzsálemben: töltsük az éjszakát õrködéssel, a nappalt pedig munkával!" (Nehemiás könyve 4, 16)
Majd kiráztam köntösömet és ezt mondtam: "Isten így rázzon ki házából, vagyonából minden embert, aki nem tartja meg ezt az ígéretet. Ilyen kirázott és üres legyen!" Az egész gyülekezet ráfelelte: "Úgy legyen!" -, és dicsõítette az Urat. A nép pedig a határozat értelmében járt el. (Nehemiás könyve 5, 13)
Elém tették az ételt, különféle fogásokat hoztak. Azt mondtam Tóbiásnak, a fiamnak: "Eredj, gyermekem, aztán ha nélkülözõre akadsz a testvérek körében, akiket ide hurcoltak Ninivébe, hozd ide, s ha derék ember, neki is jut az ételbõl. Megvárlak fiam, amíg visszatérsz!" (Tóbiás könyve 2, 2)
De õ csak erõsködött: "Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam." Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, õ is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak - Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának -, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: "De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon." (Tóbiás könyve 10, 7)
Megmondom nektek a színtiszta igazságot és nem titkolok el semmit sem elõttetek. Mondtam már nektek, hogy jó elhallgatni a király titkát, Isten tetteit azonban ki kell nyilvánítani. (Tóbiás könyve 12, 11)
