pronađen 36 Rezultati za: Sinai

  • Elindultak Elimbõl, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el. (Kivonulás könyve 16, 1)

  • Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába. (Kivonulás könyve 19, 1)

  • Refidimbõl indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Az izraeliták táborukat a heggyel szemben ütötték fel. (Kivonulás könyve 19, 2)

  • és harmadnapra legyenek készen. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. (Kivonulás könyve 19, 11)

  • Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tûzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült. (Kivonulás könyve 19, 18)

  • Az Úr leszállt a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment. (Kivonulás könyve 19, 20)

  • Mózes ezt felelte az Úrnak: "A nép nem mehet fel a Sínai-hegyre, hiszen te magad figyelmeztettél bennünket: határold körül a hegyet és jelentsd ki szentnek." (Kivonulás könyve 19, 23)

  • és az Úr dicsõsége leereszkedett a Sínai-hegyre. A felhõ hat napig takarta be. A hetedik napon a felhõbõl szólt Mózeshez. (Kivonulás könyve 24, 16)

  • Miután befejezte szavait, amelyeket a Sínai-hegyen Mózeshez intézett, átadta neki a bizonyság két tábláját, a kõtáblákat, amelyekre Isten ujjai írtak. (Kivonulás könyve 31, 18)

  • Holnap reggel légy készen, hogy hajnalban feljöhess a Sínai-hegyre, és ott a hegy csúcsán elém járulj. (Kivonulás könyve 34, 2)

  • Õ tehát kifaragott két kõtáblát, amilyenek az elsõk voltak. Mózes másnap korán reggel elindult a Sínai-hegyre, ahogy az Úr megparancsolta, és vitte magával a kõtáblát. (Kivonulás könyve 34, 4)

  • Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyrõl - a tanúság két kõtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött -, Mózes nem tudta, hogy arcának bõre ragyogott, mivel vele beszélt. (Kivonulás könyve 34, 29)


“Cuide de estar sempre em estado de graça.” São Padre Pio de Pietrelcina