pronađen 914 Rezultati za: David és Saul könyve

  • Az antióchiai egyházban volt több próféta és tanító, mint Barnabás, a Nigernek is nevezett Simon, a cirenei Luciusz, Heródes tejtestvére, Manaén és Saul. (Apostolok Cselekedetei 13, 1)

  • Erre Saul, vagy másik nevén Pál a Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét, és (Apostolok Cselekedetei 13, 9)

  • Dávid a saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott. (Apostolok Cselekedetei 13, 36)

  • A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? (Apostolok Cselekedetei 22, 7)

  • fölkeresett, megállt mellettem s azt mondta: Saul testvérem, láss! És abban a pillanatban visszakaptam a szemem világát. (Apostolok Cselekedetei 22, 13)

  • Mindnyájan földre hullottunk, s ekkor egy hangot hallottam, amint héber nyelven megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen! (Apostolok Cselekedetei 26, 14)

  • Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Õ test szerint Dávid nemzetségébõl született, (Rómaiaknak írt levél 1, 3)

  • Ilyen alapon már Dávid is boldognak mondja az embert, akit Isten tesz igazzá tettek nélkül: (Rómaiaknak írt levél 4, 6)

  • Dávid is ezt mondja: Asztaluk változzék fogótõrré, csapdává, botránkozássá és megtorlássá. (Rómaiaknak írt levél 11, 9)

  • Ne felejtsd, hogy Jézus Krisztus, Dávid sarja feltámadt a halálból, ahogy evangéliumom hirdeti, amelyért meghurcoltak, (Timóteusnak írt II. levél 2, 8)

  • Azért ismét kijelölt egy napot, egy "má"-t. Dávid által mondatja annyi idõ után, amit már elõbb idéztünk: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket. (Zsidóknak írt levél 4, 7)

  • "A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja: (Jelenések könyve 3, 7)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina