pronađen 1344 Rezultati za: Adj

  • Köszöntsd Priszkát és Aquilát meg Oneziforusz családját. (Timóteusnak írt II. levél 4, 19)

  • Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek. (Titusznak írt levél 1, 16)

  • beleegyezésed nélkül azonban mégsem teszem, hogy jótéteményed ne kényszerbõl fakadjon, hanem önként vállald. (Filemonnak írt levél 1, 14)

  • Ám amikor Elsõszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja õt Isten minden angyala." (Zsidóknak írt levél 1, 6)

  • Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élõ Istentõl, (Zsidóknak írt levél 3, 12)

  • Így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erõs támaszt kaptunk, mi, akik arra törekszünk, hogy az elõttünk levõ reményt megragadjuk. (Zsidóknak írt levél 6, 18)

  • Összejöveteleinkrõl ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot. (Zsidóknak írt levél 10, 25)

  • A hitben kapott Noé felvilágosítást a még nem látható eseményekrõl, és szent félelemmel eltelve bárkát épített családja megmentésére. Hitében ítélkezett a világ fölött, és a hitbõl fakadó megigazulásból lett örökös. (Zsidóknak írt levél 11, 7)

  • Igen, gondoljatok õrá, aki a bûnösök részérõl ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensõleg el ne csüggedjetek. (Zsidóknak írt levél 12, 3)

  • Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? (Zsidóknak írt levél 12, 7)

  • Ez a "még egyszer" annak az átalakulását jelenti, ami mint teremtett dolog megrendíthetõ, hogy azután megmaradjon az, ami változhatatlan. (Zsidóknak írt levél 12, 27)

  • Kérlek, testvérek, fogadjátok szívesen az intõ szót, hiszen csak röviden írtam nektek. (Zsidóknak írt levél 13, 22)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina