1. Az énekek éneke Salamontól:

2. Csókoljon meg a szája csókjával! Igen, szerelmed édesebb a bornál.

3. Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.

4. Vigyél magaddal! Siessünk, el innét! Lakosztályába vezet a király! Te leszel az örömünk és a boldogságunk! Szerelmedet többre tartjuk a bornál! Mert méltán megillet a szeretet.

5. Barna a bõröm, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói.

6. Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le! Anyámnak fiai nehezteltek rám, elküldtek hát szõlõt õrizni, s a magam szõlejére nem vigyázhattam.

7. Te, akit szeret a lelkem, mondd, hol legeltetsz, s a déli órában (nyájaddal) hol delelsz? Miért is kellene tovább kóborolnom, társaidnak nyáját kerülgetnem?

8. Ha magad nem tudod, asszonyoknak gyöngye, akkor csak haladj a juhok nyomán, és legeltesd a magad gidáit a pásztoremberek tanyahelye körül!

9. Fáraó hintaja elé való paripához tartalak, mátkám, hasonlónak.

10. Szép az arcod a függõid között, s a korállal ékesített nyakad!

11. Aranyból csináltatunk neked láncocskát, s rá ezüstbõl gyöngyöket.

12. Amíg asztalánál mulat a király, nárduszom jó illatot áraszt magából.

13. Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd.

14. Szerelmem olyan nekem, mint a ciprusfürt, amely az Engedi szõlõhegyén terem.

15. De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid!

16. Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép! Nyoszolyánk üdezöld,

17. házunk gerendái cédrusfából vannak, falainkat meg ciprusfa borítja.





“A mansidão reprime a ira.” São Padre Pio de Pietrelcina