Énekek éneke, 4
1. De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyérõl.
2. Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót: mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát.
3. Az ajkad, mint a karmazsin szalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt.
4. Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kõbõl való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hõsi pajzs.
5. A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, amelyek ott legelnek a liliomok közt.
6. Míg föl nem támad a nappali szellõ, és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok.
7. Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt.
8. Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázó helyérõl, a párducok hegyérõl.
9. Megigézted a szívem, jegyesem, húgocskám, megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával, s nyakadnak egyetlen láncával.
10. Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot!
11. Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata.
12. Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás.
13. Hajtásaid gránátalmát termõ kerthez hasonlók, (tele mindenféle) pompás gyümölccsel:
14. nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal, mindenféle tömjéntermõ fával, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal.
15. A kertnek forrása élõ víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá.
16. Támadj fel, északi szél, siess, déli szél! Járd át kertemet, hadd szálljon illata! Akkor eljön kedvesem a kertjébe, hogy élvezze pompás gyümölcseit!
