Provérbios, 5

1. Meu filho, atende à minha sabedoria, presta atenção à minha razão,

1. Figyelj, fiam, a bölcsességemre, és okosságomnak nyisd ki a füledet,

2. a fim de conservares o sentido das coisas e guardares a ciência em teus lábios.

2. ne veszítsd el megfontoltságodat, és az ajkad õrizze meg a tudást. Ne vess ügyet romlott nõszemélyre!

3. Porque os lábios da mulher alheia destilam o mel; seu paladar é mais oleoso que o azeite.

3. Mert méztõl csepeg az idegen nõ ajka, és az olajnál is simább az ínye,

4. No fim, porém, é amarga como o absinto, aguda como a espada de dois gumes.

4. de végül keserû, akárcsak az üröm, és olyan éles, mint a kétélû kard.

5. Seus pés se encaminham para a morte, seus passos atingem a região dos mortos.

5. Lába lefelé, a halálba viszi, szilárd léptekkel az alvilágba tart.

6. Longe de andarem pela vereda da vida, seus passos se extraviam, sem saber para onde.

6. Útjai csapongók, nem törõdik vele, így aztán nem is jár az élet ösvényén.

7. Escutai-me, pois, meus filhos, não vos aparteis das palavras de minha boca.

7. Éppen ezért, fiam, hallgass most rám, s ne tántorodj el számnak szavaitól!

8. Afasta dela teu caminho, não te aproximes da porta de sua casa,

8. Tartsd utadat mindig távol tõle, háza ajtajához közel sose kerülj!

9. para que não seja entregue a outros tua fortuna e tua vida a um homem cruel;

9. Különben kiszolgáltatod méltóságodat, kegyetlen embernek adod éveidet.

10. para que estranhos não se fartem de teus haveres e o fruto de teu trabalho não passe para a casa alheia;

10. Javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál.

11. para que não gemas no fim, quando forem consumidas tuas carnes e teu corpo

11. Végül aztán sóhajtoznod kell, amikor majd elveszted testedet, húsodat,

12. e tiveres que dizer: “Por que odiei a disciplina, e meu coração desdenhou a correção?

12. s be kell vallanod: "Gyûlöltem az intõ szót, és szívem utálta, hogyha megdorgáltak.

13. Por que não ouvi a voz de meus mestres, nem dei ouvido aos meus educadores?

13. Nevelõim szavát hallatlanra vettem, nem fordítottam fülem tanítóim felé.

14. Por pouco eu chegaria ao cúmulo da desgraça no meio da assembleia do povo”.

14. Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség elõtt."

15. Bebe a água do teu poço e das correntes de tua cisterna.*

15. A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel.

16. Tuas fontes se derramarão por fora e teus arroios nas ruas?

16. Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére.

17. Sejam eles só para ti, sem que os estranhos neles tomem parte.

17. Egyes-egyedül a tieid legyenek, és rajtad kívül senki máséi.

18. Seja bendita a tua fonte! Regozija-te com a mulher de tua juventude,

18. Legyenek áldottak a forrásaid, örülj ifjúkori feleségednek:

19. corça de amor, serva encantadora. Que sejas sempre embriagado com seus encantos e que seus amores te embriaguem sem cessar!

19. kecses szarvasünõ és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétõl légy szüntelen részeg.

20. Por que hás de te enamorar de uma alheia e abraçar o seio de uma estranha?

20. Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nõ testét ölelgetned?

21. Pois o Senhor olha os caminhos dos homens e observa todas as suas veredas.

21. Mindenkinek útját tisztán látja az Úr, szemmel tartja az ösvényeidet.

22. O homem será preso por suas próprias faltas e ligado com as cadeias de seu pecado.

22. Saját gaztettei fogják meg a gonoszt, a saját bûnének hurka kötözi meg.

23. Perecerá por falta de correção e se desviará pelo excesso de sua loucura.

23. Fegyelmezetlenség viszi halálba, nagy ostobasága dönti romlásba.