1. Elkészült tehát minden fölszerelés, amelyet Salamon király az Úr temploma számára készíttetett. Aztán Salamon behordta atyjának, Dávidnak adományait, majd az aranyat, az ezüstöt és az összes szereket elhelyezte Isten templomának kincstárában.

2. Azután Salamon összegyûjtötte Izrael elöljáróit, a törzsek fejeit, Izrael fiainak családfõit Jeruzsálembe, hogy fölvigyék az Úr szövetségének ládáját Dávid városából, vagyis a Sionról.

3. Össze is jöttek Izrael összes férfiai a királyhoz a hetedik hónapban az ünnepre.

4. Amikor megjöttek Izrael összes elöljárói, a leviták fölemelték a ládát.

5. Azután a papok és a leviták fölvitték a ládát, a megnyilatkozás sátorát, a sátorban levõ szent fölszerelésekkel együtt.

6. Salamon király és Izrael egész gyülekezete, amely köré gyûlt a láda elõtt, annyi bárányt és marhát mutatott be áldozatul, hogy nagy számuk miatt sem megszámlálni, sem fölbecsülni nem lehetett õket.

7. Azután a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom belsõ helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá.

8. A kerubok ugyanis a láda helye fölé terjesztették ki szárnyukat, és így felülrõl elfödték a ládát és a rúdjait.

9. A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a szentélynek arról a részérõl, amely a szentek szentjéhez közel esett, látni lehetett a rudak végeit, de kívülrõl már nem. Ott is van mind a mai napig.

10. A ládában nem volt más, csak az a két kõtábla, amelyet Mózes tett bele Hórebnél, ahol az Úr az Egyiptomból való kivonulásuk alkalmával szövetséget kötött Izrael fiaival.

11. Amikor a papok kijöttek a szentélybõl, Minden jelenlevõ pap megszentelõdött, bár nem tartották magukat a szolgálat rendjéhez.

12. Az oltár keleti oldalán bisszusba öltözve álltak az énekes leviták, mindazok, akik Aszaf, Heman meg Jedutun alá tartoztak fiaikkal és testvéreikkel együtt. Cintányéron, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap fújta a trombitát.

13. Tehát egyszerre zengett a trombita- és az énekszó, úgyhogy csak egyetlen hang hallatszott, amint dicsõítették és magasztalták az Urat. Amikor fölcsendült a trombiták, a cintányérok és a többi zeneszerszám hangja, így dicsõítették az Urat: "Mert jó, mert irgalma örökkévaló!" a szentélyt, az Úr házát felhõ töltötte be.

14. A felhõ miatt a papok nem is tudták szolgálatukat tovább ellátni, mert az Úr dicsõsége betöltötte a templomot.





“Se quisermos colher é necessário não só semear, mas espalhar as sementes num bom campo. Quando as sementes se tornarem plantas, devemos cuidá-las para que as novas plantas não sejam sufocadas pelas ervas daninhas.” São Padre Pio de Pietrelcina