1. Hiszkija követséget küldött egész Izraelhez és Júdához. Azonkívül levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr templomába, Jeruzsálembe, s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének.

2. A király a fejedelmekkel és az egész gyülekezettel tanácsot tartott Jeruzsálemben abban az ügyben, hogy a pászkát a második hónapban kellene megtartani.

3. A maga idejében ugyanis nem tudták megtartani, mert sem elegendõ pap nem tartott megszentelõdést, sem a nép nem jött össze Jeruzsálembe.

4. A terv tetszett a királynak és az egész sokaságnak.

5. Határozatot hoztak tehát, hogy közhírré teszik egész Izraelben Beersebától Dánig: Jöjjenek el, s tartsanak pászkát Jeruzsálemben az Úrnak, Izrael Istenének. Sokan ugyanis nem az elõírásnak megfelelõen tartották meg.

6. A futárok el is indultak a királytól és fõembereitõl küldött levelekkel egész Izraelbe és Júdába. A király parancsára kihirdették: "Izrael fiai! Térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez! Akkor õ is visszafordul a maradékhoz, akik megmenekültek Asszíria királyának hatalmából.

7. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétõl. Ezért pusztulni hagyta õket, ahogy magatok is láthatjátok.

8. Ne keményítsétek meg hát nyakatokat, mint atyáitok! Béküljetek ki az Úrral és gyertek el a szent hegyére, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, akkor elfordul tõletek izzó haragja.

9. Mert ha visszatértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és gyermekeitek irgalomra találnak rabszolgatartóik elõtt, hogy visszatérhessenek erre a földre. Az Úr ugyanis, a ti Istenetek, kegyes és irgalmas. Nem fogja arcát elfordítani tõletek, ha visszatértek hozzá."

10. A futárok bejárták Efraim és Manassze földjét városról városra, egészen Zebulunig. Ám azok kinevették és kigúnyolták õket.

11. De azért Áserbõl, Manasszébõl és Zebulunból megalázkodtak és eljöttek Jeruzsálembe.

12. Ám Júdában Isten keze egyforma érzületet adott nekik, hogy a király és a fõemberek parancsára eleget tegyenek az Úr törvényének.

13. A második hónapban igen sok nép gyûlt össze Jeruzsálemben, hogy megüljék a kovásztalanok ünnepét, igen nagy tömeg.

14. Az elsõ dolguk az volt, hogy eltávolították a Jeruzsálemben levõ oltárokat, de még az illatáldozat céljára használt összes oltárokat is eltávolították, és a Kidron-völgybe hajították.

15. Majd a második hónap tizennegyedik napján levágták a pászka-bárányt. A papok és a leviták is elszégyellték magukat, és megszentelõdtek. Azután bevitték az égõáldozatokat a templomba.

16. Isten emberének, Mózesnek a törvénye szerint, szokásuknak megfelelõen felálltak a helyükre, majd a papok széthintették a leviták kezébõl átvett vért.

17. Mivel a sokaságban sokan voltak, akik nem szentelõdtek meg, a leviták voltak kénytelenek levágni a pászkabárányt mindazok számára, akik nem voltak tiszták, hogy maguk ajánlják fel az Úrnak.

18. A nép jó része ugyanis, fõleg az Efraimból, Manasszébõl, Isszachárból és Zebulunból valók, nem tisztultak meg, hogy ehessenek a pászka-bárányból. Ez nem felelt meg az elõírásnak. Azért Hiszkija értük külön imádkozott ilyenképpen: "Jóságos Urunk bocsásson meg

19. mindazoknak, akiknek a szívük készen van rá, hogy keressék az Istent, az Urat, atyáik Istenét, ha nincsenek is a szent tisztaságban."

20. Az Úr meghallgatta Hiszkiját és megbocsátott a népnek.

21. Így tartották meg Izrael fiai, akik Jeruzsálemben tartózkodtak, a kovásztalanok ünnepét hét napon át nagy öröm közepette. A leviták és a papok napról napra teljes erõvel zengték az Úr dicséretét.

22. Hiszkija buzdító szavakat intézett az összes levitákhoz, akik jó megértést tanúsítottak az Úr ügye iránt. Így tartották az ünnepet hét napon át. Közben közösségi áldozatokat vágtak és dicséreteket zengtek az Úrnak, atyáik Istenének.

23. Aztán elhatározta a sokaság, hogy még hét napon át folytatja az ünneplést, és ezt nagy örömmel meg is tartották.

24. Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát és tízezer juhot ajándékoztak nekik. Közben a papok is nagy számmal szentelõdtek meg.

25. Együtt örült Júdának egész gyülekezete, a papok és a leviták, az Izraelbõl jöttek egész sokasága, végül a jövevények, akik Izraelbõl valók voltak, de megtelepedtek Júdában.

26. Oly nagy örömünnepség volt Jeruzsálemben, amilyen Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának napjai óta nem volt Jeruzsálemben.

27. Végül a Lévi törzsébõl való papok felálltak és áldást mondtak a népre. Szavuk meghallgatásra is talált, és az imádság felhatolt az õ szentséges lakóhelyére az égbe.





“Que Nossa Senhora aumente a graça em você e a faça digna do Paraíso”. São Padre Pio de Pietrelcina