1. Ezek után történt, hogy Moáb és Ammon fiai egy csapatnyi meunitával együtt hadba vonultak Jehosafát ellen.

2. Mentek és jelentették neki: "Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból. Immár Hacacon-Támárban, vagyis En-Gediben vannak."

3. Erre Jehosafát megijedt és elhatározta, hogy az Úrhoz fordul. Egész Júdának böjtöt hirdetett.

4. Erre Júda össze is jött, hogy az Úrhoz könyörögjön, sõt Júda valamennyi városából egybegyûltek, hogy könyörögjenek az Úrhoz.

5. Ekkor Jehosafát az Úr házában az új udvar elõtt odaállt Júda és Jeruzsálem gyülekezete elé.

6. Így imádkozott: "Urunk, atyáink Istene! Te vagy az Isten a mennyben, és te vagy a népek összes királyságának uralkodója. A te kezedben olyan erõ és hatalom van, hogy annak senki sem tud ellenállni.

7. Istenünk, te ûzted ki e föld lakóit néped, Izrael elõl, és te adtad barátod, Ábrahám ivadékának mindörökre.

8. Õk le is telepedtek rajta, és szentélyt építettek nevednek azzal a szándékkal:

9. Ha valami nyomorúság tör ránk, kard vagy büntetés, pestis vagy éhínség, akkor megállunk e templom elõtt és a te színed elõtt, mert ebben a házban van a te neved. Aztán hozzád kiáltunk szorongattatásainkban, s akkor te meghallgatsz és megsegítesz bennünket.

10. Nézd, Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyének fiai, akiken keresztül nem engedted átvonulni Izrael fiait, amikor kijöttek Egyiptom földjérõl, azért hát elkerülték, és nem pusztították ki õket,

11. nézd, most úgy fizetnek vissza nekünk, hogy ide jöttek és ki akarnak ûzni bennünket örökségünkbõl, amelyet nekünk adtál.

12. Istenünk, hát nem sújtsz le rájuk? Hiszen bennünk sincs elég erõ ekkora tömeggel szemben, amely ránk támad. Nem is tudjuk, mit kellene tennünk, csak a tekintetünk emeljük hozzád."

13. Ezalatt egész Júda ott állt az Úr elõtt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt.

14. Ekkor a sokaság közepette az Úr lelke leszállt egy Aszaf fiai közül való levitára, Jahazielre, Zekarjahu fiára, Benája, Jeuel és Mattanja utódára.

15. Így kezdett beszélni: "Ide figyeljetek egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettõl a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek.

16. Holnap gyertek le eléjük! A Cic nevû domboldalon fognak felvonulni, így rájuk találtok a völgy végén Jeruel pusztájával szemben.

17. Nektek azonban nem kell harcolnotok. Csak álljatok oda, és maradjatok veszteg. Akkor meg fogjátok látni, hogyan segít meg az Úr benneteket, Júdát és Jeruzsálemet. Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki eléjük, és az Úr veletek lesz!"

18. Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr elõtt, hogy hódoljanak elõtte.

19. Aztán Kehát fiai és a Korach fiai közül való leviták felálltak, hogy emelt hangon, harsogva magasztalják az Urat, Izrael Istenét.

20. Kora reggel föl is keltek, és kivonultak Tekoa pusztájába. Elindulás elõtt Jehosafát eléjük állt, és így szólt: "Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor életben maradtok. Higgyetek prófétáinak és boldogultok."

21. Miután ezt a tanácsot adta a népnek, felállította az Úr énekeseit, hogy kivonuláskor a hadba keltek élén szent díszben magasztalják õt e szavakkal: "Dicsérjétek az Urat, mert irgalma örökkévaló!"

22. Mihelyt felhangzott a dicsõítõ és magasztaló ének, az Úr a lesben álló csapatokat azok ellen fordította, akik Júda ellen vonultak: Ammonnak, Moábnak és Szeirnek fiai ellen. Így ezek vereséget szenvedtek.

23. Aztán Ammon és Moáb fiai fölkeltek Szeir hegyének fiai ellen, hogy kiirtsák és elpusztítsák õket. Miután végeztek Szeir lakóival, az egyik férfi a másikat segítette a pusztításban.

24. Amikor Júda a pusztai kilátóhelyhez ért, és a sokaság felé tekintett: Lám, azok holtan hevertek a földön. Senki sem menekült meg.

25. Ekkor jött elõ Jehosafát és népe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Találtak is állatot nagy mennyiségben, aztán fölszerelést, ruhákat és drágaságokat. Annyit zsákmányoltak, hogy alig bírták elvinni. Három napig tartott, míg összeszedték a zsákmányt, mert olyan sok volt.

26. A negyedik napon aztán összegyûltek a Beraka-völgyben. Mivel ott adtak hálát az Úrnak, azért nevezik mind a mai napig azt a helyet Beraka völgyének.

27. Ezután Júda és Jeruzsálem férfiai Jehosafáttal az élükön mind megfordultak, hogy örömujjongás közt visszatérjenek Jeruzsálembe. Az Úr ugyanis megszerezte az ellenségeik fölötti diadal örömét.

28. Hárfa-, lant- és trombitazengés közepette vonultak be Jeruzsálembe az Úr templomába.

29. A környék valamennyi királysága félni kezdett Istentõl, amikor meghallották, hogyan harcolt az Úr Izrael ellenségei ellen.

30. Így Jehosafát országa nyugalmat élvezett, mert Istene nyugalmat biztosított neki minden oldalról.

31. Jehosafát, Júda királya, harmincöt esztendõs volt, amikor trónra lépett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Silchi leánya volt, Azuba volt a neve.

32. Atyjának, Azának útján járt, és nem tért le róla. Azt tette, ami kedves az Úr szemében.

33. Ám a magaslatokat nem távolították el, mert a nép szíve még nem ragaszkodott állhatatosan atyái Istenéhez.

34. Jehosafát egyéb dolgai az elsõktõl az utolsókig mind meg vannak írva Jehunak, Hanani fiának a beszédei között, amelyek be vannak iktatva Izrael királyainak könyvébe.

35. Ezután Jehosafát szövetségre lépett Achazjával, Izrael királyával, s az gonoszságba vitte.

36. Arra szövetkezett vele, hogy Tarsisba járó hajókat készítsenek. Ecjon-Geberben el is készítették a hajókat.

37. De Eliezer, a maresai Dodajahu fia így jövendölt Jehosafát ellen: "Mivel szövetségre léptél Achazjával, az Úr szétzúzza mûvedet." Hajói össze is törtek, és így nem mehettek el Tarsisba.





“O Coração de Jesus não deixará cair no vazio a nossa oração se ela for plena de fé e de confiança.” São Padre Pio de Pietrelcina