1. Abija Jerobeám király 18. esztendejében lett Júda királya.

2. Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja a gibeai Uriel leánya volt és Michajának hívták. A háború Abija és Jerobeám között is tovább folyt.

3. A támadást Abija kezdte négyszázezer válogatott harcossal. Jerobeám pedig nyolcszázezer válogatott vitéz harcost állított csatarendbe vele szemben.

4. Ekkor Abija felállt Cemarájim hegyére, amely Efraim hegységében van, és így kezdett beszélni: "Figyeljetek ide, Jerobeám és egész Izrael!

5. Nemde jól tudjátok, hogy az Úr, Izrael Istene mindörökre Dávidnak adta a királyi méltóságot Izrael fölött, neki és fiainak örök idõre szóló sószövetség alapján.

6. Jerobeám, Nebát fia, Dávid fiának, Salamonnak a szolgája mégis fölkelt és fellázadt ura ellen.

7. Erre köré gyûltek a mihaszna emberek, a semmirekellõ alakok, és fölébe kerekedtek Rechabeámnak, Salamon fiának. Rechabeám tapasztalatlan és félénk szívû ember volt, azért nem tudott nekik ellenállni.

8. Most tehát ti azt gondoljátok, hogy ellen tudtok állni az Úr királyságának, amelyet Dávid fiainak kezére bízott? Azért, mert nagy tömeggel jöttetek, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jerobeám készített nektek istenekül?

9. Hát nem ti ûztétek el az Úr papjait, Áron fiait meg a levitákat? S nem ti szereztetek magatoknak papokat úgy, mint a világ többi népei? Minden jöttment, aki megragadott egy bikaborjút és hét kost, mindjárt papjává lett azoknak, akik nem is istenek.

10. Ami minket illet, nekünk az Úr az Istenünk, mi nem hagytuk el. Papjaink, akik az Úr elõtt szolgálatot teljesítenek, Áron fiai, meg a leviták is a maguk szolgálatában.

11. Minden reggel és minden este bemutatják az Úrnak az égõáldozatokat, az illatáldozatokat és a tiszta asztalra kitett kenyerek rendjét. Nálunk van az arany mécstartó a mécseseivel együtt, amelyeket minden este meggyújtanak. Mi ugyanis megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek törvényeit, ti azonban elhagytátok õt.

12. Nézzétek, nekünk Isten áll az élünkön, meg az õ papjai, és a riadó trombiták, amelyek ellenetek harsognak. Izrael fiai, ne harcoljatok az Úr, atyáitok Istene ellen, mert nem hoz rátok szerencsét!"

13. Közben Jerobeám cselt vetve mögéjük osont. Így Júda elõtt is ott álltak, s mögöttük is ott voltak a cselvetõk.

14. Amint Júda megfordult és rádöbbent, hogy elöl is, hátul is ellenség, felkiáltottak az Úrhoz. A papok megfújták a trombitákat,

15. Júda harcosai meg nagy lármát csaptak. Amikor Júda harcosai kiáltozni kezdtek, Isten megverte Jerobeámot és egész Izraelt Abija és Júda szeme láttára.

16. Ekkor Izrael fiai megfutamodtak Júda elõl, de Isten a kezükbe adta õket.

17. Abija és népe akkora vereséget mért rájuk, hogy Izraelbõl ötszázezer válogatott férfi esett el sebeiben.

18. Így maradtak alul abban az idõben Izrael fiai, ellenben Júda fiai erõsebbnek bizonyultak, mert az Úrban, atyáik Istenében bíztak.

19. Abija azután üldözõbe vette Jerobeámot, és néhány várost elfoglalt tõle: Bételt a leányvárosaival együtt, Jesanát a leányvárosaival együtt és Efront, szintén a leányvárosaival együtt.

20. Nem is tudott többé Jerobeám Abija napjaiban erõre kapni, sõt az Úr úgy megverte, hogy belehalt.

21. Abija ellenben megerõsödött. Tizennégy asszonyt vett feleségül, és huszonkét fiút meg tizenhat leányt nemzett.

22. Abija egyéb dolgai, tettei és szavai meg vannak írva Iddó próféta feljegyzéseiben.

23. Mikor aztán Abija megtért atyáihoz, Dávid városában temették el. Fia, Aza lett helyette a király. Az õ napjaiban tíz évig békét élvezett az ország.





“Deus sempre nos dá o que é melhor para nós.” São Padre Pio de Pietrelcina