Encontrados 71 resultados para: Az idők vége
Óriások éltek akkor a földön (és késõbb is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idõk híres hõsei. (Teremtés könyve 6, 4)
Aztán folytatódjék a határ Szifron felé és Hacar-Enan legyen a vége. Ez legyen északi határotok. (Számok könyve 34, 9)
A legjava az õsi hegyeknek, A legjava a letûnt idõk halmainak, (Második Törvénykönyv 33, 15)
Aztán az lesz a vége, hogy még a legbátrabbnak is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné, inába száll a bátorsága; mert hisz egész Izrael tudja, hogy atyád hõs, és bátor emberek veszik körül. (Sámuel II. könyve 17, 10)
Adonija és vendégei meghallották - éppen vége volt a lakomának. Joáb a harsonazengés hallatára megkérdezte: "Miért ez a nyugtalanság az egész városban?" (Királyok I. könyve 1, 41)
De õ csak erõsködött: "Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam." Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, õ is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak - Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának -, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: "De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon." (Tóbiás könyve 10, 7)
Régmúlt idõk útját akarod tán járni? Az istentelen embereknek útját, (Jób könyve 22, 15)
Legyen vége a galádok gazságának, tedd erõssé az igazat! Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója. (Zsoltárok könyve 7, 10)
Ameddig hallgattam, velõmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége. (Zsoltárok könyve 32, 3)
[Vége Izáj fia, Dávid imájának.] (Zsoltárok könyve 72, 20)
de egy kis szellõ s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt. (Zsoltárok könyve 103, 16)
A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idõk folyamán. (Zsoltárok könyve 104, 5)