1. Az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre.

2. Mind fölélték a gabonát, amit Egyiptomból hoztak. Ezért apjuk azt mondta nekik: "Menjetek el még egyszer, és vegyetek gabonát számunkra."

3. Júda így válaszolt: "Az a férfi nyomatékosan hangoztatta elõttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek.

4. Ha tehát elengeded velünk öcsénket, akkor lemegyünk és vásárolunk számodra gabonát.

5. Ha azonban nem engeded el, nem megyünk le. Hiszen az ember megmondta nekünk: Nem kerülhettek a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek."

6. Erre Izrael így szólt: "Miért okoztátok nekem ezt a fájdalmat, hogy elárultátok az embernek, hogy még egy öcsétek van?"

7. Ezt válaszolták: "Az ember behatóan kérdezõsködött felõlünk, családunk felõl, és megkérdezte: él-e még atyátok és van-e még testvéretek. Mi csak feleltünk a kérdéseire. Nem tudhattuk elõre, hogy ezt fogja mondani: hozzátok el nekem öcséteket."

8. Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: "Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is.

9. Én magam kezeskedem érte, az én kezemtõl kell õt követelned. Ha én nem hozom vissza és nem állítom eléd, akkor egész életemen át viselem elõtted a felelõsséget.

10. Ha nem késlekedünk, már kétszer visszajöttünk volna."

11. Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk: "Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: Vigyetek a föld legjobb termékeibõl valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát.

12. Továbbá vigyetek kétszer annyi pénzt magatokkal, mivel vissza kell vinnetek azt a pénzt is, ami a zsákotokban volt. Talán elnézték a dolgot.

13. Vigyétek el öcséteket is, induljatok, és térjetek vissza ahhoz az emberhez.

14. A mindenható Isten adja, hogy irgalmat találjatok az ember elõtt, és újra elengedjen titeket s veletek testvéreteket, valamint Benjamint is. Hanem én újra gyermektelen vagyok, mint egykor voltam."

15. A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak.

16. Amikor József meglátta köztük Benjamint, megparancsolta háza gondnokának: "Vezesd a férfiakat házamba, vágass le egy állatot és készítsd el, mivel a férfiak délben nálam ebédelnek."

17. Az ember úgy tett, ahogy József megparancsolta. Az ember József házába vezette a férfiakat.

18. A férfiak azonban féltek, mivel József házába vezették õket. Így gondolkoztak: "Bizonyára a pénz miatt visznek oda, amit elõzõ alkalommal a zsákunkban találtunk. El akarnak fogni, hogy szamarainkkal együtt rabszolgává tegyenek bennünket."

19. Ezért József intézõjéhez léptek, a ház bejárata elõtt megszólították,

20. és ezt mondták: "Kérlek, uram, mi már jártunk itt egyszer gabonát vásárolni.

21. De amikor a szállásra értünk, a takarmányos zsákunkban ott találtuk mindegyikünknek a pénzét felül a zsákban, a mi pénzünket teljes súlyban.

22. Ezt most visszahoztuk. De más pénzt is hoztunk, hogy gabonát vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákokba."

23. De az így felelt: "Nyugodjatok meg és ne féljetek! A ti Istenetek és atyátok Istene tette titokban a kincset zsákotokba. Én rendesen fölvettem pénzeteket." Azután kihozta Simeont hozzájuk,

24. majd József házába vezette a férfiakat, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és szamaraikat is ellátta takarmánnyal.

25. Õk pedig elõkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni.

26. Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak elõtte.

27. Õ pedig érdeklõdött hogylétük felõl és kérdezte: "Jól érzi magát öreg atyátok, akirõl beszéltetek? Életben van még?"

28. Így válaszoltak: "Szolgád, atyánk jól érzi magát, még életben van."

29. Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: "Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akirõl beszéltetek nekem." Azután ezt mondta: "Isten fordítsa feléd kegyét, fiam."

30. Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belsõ szobába és ott kisírta magát.

31. Azután megmosta arcát, ismét kijött, és uralkodva magán kiadta az utasítást: "Szolgáljátok fel az ételt!

32. Felszolgálták neki és nekik külön, hasonlóképpen az egyiptomiaknak is, akik vele étkeztek. Az egyiptomiak ugyanis nem étkezhetnek együtt a héberekkel, mivel ettõl az egyiptomiak irtóznak.

33. Elõtte ültek a legidõsebbtõl a legfiatalabbig, koruk szerint. Ezért a férfiak csodálkozva tekintettek egymásra.

34. Azokból a fogásokból tétetett eléjük, amelyek elõtte voltak. Az a rész, amit Benjamin elé tettek, ötször akkora volt, mint a többieké. Együtt ittak vele és vígan voltak.



Livros sugeridos


“Deus quer que as suas misérias sejam o trono da Sua misericórdia.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.