1. Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz:

2. "Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják."

3. Akkor összegyûltek a fõpapok és a nép vénei Kaifás fõpap palotájában,

4. és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni.

5. Mindamellett megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt."

6. Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott,

7. odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte.

8. Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: "Mire való ez a pazarlás?

9. Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani."

10. Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem.

11. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek.

12. Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette.

13. Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett."

14. Ekkor a tizenkettõ közül az egyik, a karióti Júdás, elment a fõpapokhoz,

15. és ezt kérdezte tõlük: "Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?" Azok harminc ezüstöt fizettek neki.

16. Attól kezdve már csak a kedvezõ alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.

17. A kovásztalan kenyér ünnepének elsõ napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?"

18. Így felelt: "Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az idõm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát."

19. A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt.

20. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal.

21. Vacsora közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiketek elárul."

22. Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: "Csak nem én vagyok az, Uram?"

23. "Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el" - felelte.

24. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik."

25. Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, mester?" "Magad mondtad" - válaszolta.

26. Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"

27. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: "Igyatok ebbõl mindnyájan,

28. mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bûnök bocsánatára.

29. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szõlõ termésébõl addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában."

30. Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére.

31. Akkor Jézus mondta: "Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.

32. De feltámadásom után majd elõttetek megyek Galileába."

33. Péter fogadkozott: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha."

34. Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz."

35. Péter erõsködött: "Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is.

36. Közben odaért velük a Getszemáni nevû majorba. "Üljetek le - mondta tanítványainak -, én arrébb megyek és imádkozom."

37. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrõdni kezdett.

38. "Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik. - Maradjatok itt és virrasszatok velem!"

39. Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!"

40. Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta õket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?

41. Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erõtlen."

42. Másodszor is elment és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!"

43. Amikor visszatért, megint alva találta õket.

44. Erre otthagyta õket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

45. Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: "Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bûnösök kezére adják.

46. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul."

47. Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettõ közül az egyik, s vele a fõpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.

48. Az áruló jelben egyezett meg velük. "Akit megcsókolok - mondta -, õ az, fogjátok el!"

49. Azzal mindjárt Jézushoz lépett. "Üdvözöllek, Mester!" - mondta, és megcsókolta.

50. Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették.

51. Jézus kísérõi közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a fõpap szolgájára sújtott és levágta a fülét.

52. Jézus rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.

53. Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?

54. De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?"

55. Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el.

56. Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.

57. Akik elfogták Jézust, Kaifás fõpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei.

58. Péter messzirõl követte, egészen a fõpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.

59. A fõpapok és az egész fõtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék,

60. de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettõ,

61. s így vádaskodott: "Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni."

62. A fõpap erre felállt és megkérdezte: "Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?"

63. Jézus hallgatott. A fõpap folytatta: "Esküvel kényszerítlek az élõ Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?"

64. "Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhõin."

65. A fõpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást.

66. Mi a véleményetek?" "Méltó a halálra!" - kiabálták.

67. Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték,

68. és közben kérdezgették: "Találd ki, Messiás, ki ütött meg!"

69. Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: "Te is a galileai Jézussal voltál."

70. De õ mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz."

71. Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: "Ez is a názáreti Jézussal volt" - mondta a többieknek.

72. Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert."

73. Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul."

74. Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!" Azon nyomban megszólalt a kakas.

75. Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." Kiment, és keserves sírásra fakadt.



Livros sugeridos


“Na igreja se fala somente com Deus.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.