1. Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz:

2. "Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják."

3. Akkor összegyûltek a fõpapok és a nép vénei Kaifás fõpap palotájában,

4. és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni.

5. Mindamellett megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt."

6. Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott,

7. odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte.

8. Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: "Mire való ez a pazarlás?

9. Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani."

10. Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem.

11. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek.

12. Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette.

13. Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett."

14. Ekkor a tizenkettõ közül az egyik, a karióti Júdás, elment a fõpapokhoz,

15. és ezt kérdezte tõlük: "Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?" Azok harminc ezüstöt fizettek neki.

16. Attól kezdve már csak a kedvezõ alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.

17. A kovásztalan kenyér ünnepének elsõ napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?"

18. Így felelt: "Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az idõm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát."

19. A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt.

20. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal.

21. Vacsora közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiketek elárul."

22. Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: "Csak nem én vagyok az, Uram?"

23. "Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el" - felelte.

24. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik."

25. Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, mester?" "Magad mondtad" - válaszolta.

26. Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"

27. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: "Igyatok ebbõl mindnyájan,

28. mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bûnök bocsánatára.

29. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szõlõ termésébõl addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában."

30. Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére.

31. Akkor Jézus mondta: "Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.

32. De feltámadásom után majd elõttetek megyek Galileába."

33. Péter fogadkozott: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha."

34. Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz."

35. Péter erõsködött: "Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is.

36. Közben odaért velük a Getszemáni nevû majorba. "Üljetek le - mondta tanítványainak -, én arrébb megyek és imádkozom."

37. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrõdni kezdett.

38. "Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik. - Maradjatok itt és virrasszatok velem!"

39. Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!"

40. Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta õket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?

41. Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erõtlen."

42. Másodszor is elment és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!"

43. Amikor visszatért, megint alva találta õket.

44. Erre otthagyta õket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

45. Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: "Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bûnösök kezére adják.

46. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul."

47. Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettõ közül az egyik, s vele a fõpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.

48. Az áruló jelben egyezett meg velük. "Akit megcsókolok - mondta -, õ az, fogjátok el!"

49. Azzal mindjárt Jézushoz lépett. "Üdvözöllek, Mester!" - mondta, és megcsókolta.

50. Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették.

51. Jézus kísérõi közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a fõpap szolgájára sújtott és levágta a fülét.

52. Jézus rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.

53. Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?

54. De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?"

55. Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el.

56. Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.

57. Akik elfogták Jézust, Kaifás fõpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei.

58. Péter messzirõl követte, egészen a fõpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.

59. A fõpapok és az egész fõtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék,

60. de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettõ,

61. s így vádaskodott: "Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni."

62. A fõpap erre felállt és megkérdezte: "Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?"

63. Jézus hallgatott. A fõpap folytatta: "Esküvel kényszerítlek az élõ Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?"

64. "Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhõin."

65. A fõpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást.

66. Mi a véleményetek?" "Méltó a halálra!" - kiabálták.

67. Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték,

68. és közben kérdezgették: "Találd ki, Messiás, ki ütött meg!"

69. Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: "Te is a galileai Jézussal voltál."

70. De õ mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz."

71. Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: "Ez is a názáreti Jézussal volt" - mondta a többieknek.

72. Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert."

73. Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul."

74. Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!" Azon nyomban megszólalt a kakas.

75. Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." Kiment, és keserves sírásra fakadt.




“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.”(Pe Pio) São Padre Pio de Pietrelcina