1. Demetriusz király fia, Antiochusz levelet küldött a tenger szigeteirõl a zsidók papjának és fejedelmének, Simonnak és az egész népnek.

2. Így szólt: "Antiochusz király üdvözletét küldi Simon fõpapnak és fejedelemnek, meg a zsidók népének.

3. Némely gonosztevõk hatalmukba kerítették õseink birodalmát, de én elhatároztam, hogy magamhoz ragadom a hatalmat és helyreállítom, ahogy régen volt. Ezért csapatokat gyûjtöttem és hajókat szereztem.

4. Azt tervezem, hogy partra szállok és megbüntetem azokat, akik pusztává tették országunkat és sok várost leromboltak birodalmamban.

5. Nos, megígérem, hogy az adókat elengedem, mégpedig mindazokat, amelyeket az elõzõ királyok is elengedtek, és megadom azokat a kiváltságokat is, amelyekben részesítettek.

6. Megengedem, hogy törvényes pénzt veress országodnak.

7. Jeruzsálem és a szentély legyen szabad. Tartsd meg fegyvereidet, amelyeket szereztél és erõdeidet is, amelyeket építettél, és amelyek a kezeden vannak.

8. Elengedem minden tartozásodat, amivel a királyi kincstárnak tartozol és minden adódat is, ami a jövõben járna tõled a koronának, mostantól egyszer s mindenkorra.

9. Mihelyt helyreállítjuk uralmunkat, téged is, népedet is, a szentélyt is nagy megtiszteltetésben részesítjük, úgyhogy dicsõségtek az egész földön ismeretessé válik."

10. A 174. esztendõben Antiochusz bevonult õsei földjére. A csapatok mind mellé álltak, csak kevés maradt hû Trifonhoz.

11. Antiochusz üldözõbe vette, és Trifon a tenger melletti Dorába menekült,

12. mert ráébredt, hogy utolérte a baj, csapatai is elhagyták.

13. Antiochusz százhúszezer gyalogossal és nyolcezer lovassal ostrom alá vette Dorát.

14. Minden oldalról körülzárta a várost. A hajók a tenger felõl támadtak. Így a szárazföld és a tenger felõl is szorongatta a várost, nem mehetett senki se be, se ki.

15. Numeniusz és kísérõi visszatértek Rómából, hozták a királyoknak és országoknak szóló leveleket. Ez volt bennük:

16. "A római konzul, Luciusz üdvözletét küldi Ptolemeusz királyának.

17. Fölkerestek a zsidók követei mint barátok és szövetségesek, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsák velünk. Simon fõpap és a zsidók népe küldte õket,

18. s hoztak egy 1000 minát érõ aranypajzsot.

19. Elhatároztuk tehát, hogy írunk a királyoknak és az országoknak, ne ártsanak nekik, ne vezessenek hadat ellenük, országuk és városaik ellen, sem ellenségeikkel ne kössenek szövetséget.

20. Azt is elhatároztuk, hogy elfogadjuk a pajzsot.

21. Ha tehát valamely gonosztevõ országukból hozzátok menekül, adjátok ki Simon fõpapnak, hogy a törvényük szerint megbüntethesse."

22. Ugyanígy írt Demetriusz királynak, Attalusznak, Ariarathesznek és Arzakesznek

23. meg minden országnak, Szampszaménak, a spártaiaknak, Delosznak, Mindosznak, Szikionnak, Kriának, Szamosznak, Pamfiliának, Likiiának, Halikarnasznak, Rodosznak, Fazelisznek, Kosznak, Szidének, Aradosznak, Gortinának, Knidosznak, Ciprusnak és Kirénének.

24. Simon fõpapnak is készítettek egy másolatot.

25. Antiochusz király Dorában a város szélén táborozott, s újabbnál újabb csapatokat rendelt oda, ostromgépeket épített és körülzárta Trifont, úgyhogy nem tudott senki se bemenni, se kijönni.

26. Simon küldött neki segítségül kétezer válogatott katonát, ezüstöt, aranyat és hadi fölszerelést.

27. De nem akarta elfogadni, hanem megtagadott mindent, amiben korábban megállapodtak, és ellenségessé vált irányában.

28. Aztán elküldte egyik barátját, Athenobiuszt hozzá, hogy tárgyaljon vele. Ezt üzente: "Elfoglaltátok Joppét, Gezert, és Jeruzsálem várát, jóllehet ezek a városok az én birodalmamhoz tartoznak.

29. Környéküket pusztává tettétek, nagy romlást hoztatok az országra, sok helységet megszállva tartotok birodalmamban.

30. Adjátok tehát vissza ezeket a városokat, amelyeket elfoglaltatok, s ugyanígy azoknak a helységeknek az adóját is, amelyeket Júda határain túl eltulajdonítottatok.

31. Egyébként 500 ezüst talentum jár értük és további 500 ezüst talentum az általatok okozott károkért és a városok adója fejében, de ha nem teszitek, háborút indítunk ellenetek."

32. Athenobiusz, a király barátja Jeruzsálembe érkezett. De amikor látta Simon hatalmát, az arany- és ezüstedényekkel megrakott asztalt és a pompát, ami övezte, elámult. Aztán elõadta a király követeléseit.

33. Simon így válaszolt: "Nem vettünk el sem idegen földet, sem idegen javakat, csupán atyáink örökségét szereztük vissza, amelyet ellenségeink egy idõben igazságtalanul megszálltak.

34. Megragadtuk az alkalmat, és most ragaszkodunk atyáink örökségéhez.

35. Ami pedig a Joppéra és Gezerre vonatkozó követeléseidet illeti (e városok), sok bajt okoztak népünknek és pusztították határainkat. De azért felajánlunk értük 100 talentumot."

36. A követ egyetlen szót sem válaszolt, hanem nagy haraggal visszatért a királyhoz és hírét vitte e kijelentéseknek, Simon hatalmának, mindennek, amit látott. A király ádáz haragra gerjedt.

37. Közben Trifon hajóra szállt és Orthoziába menekült.

38. Ezért a király megtette Kendebeuszt a partvidék fõvezérévé. Gyalogos csapatokat és lovasokat adott neki,

39. aztán megparancsolta, szálljon hadba Júda ellen. Utasította, hogy építse újjá Kedront, erõsítse meg a kapukat, a népet szorongassa. A király maga Trifont vette üldözõbe.

40. Kendebeusz Jamniába érkezett és Júdeára ismételten rajtaütve kezdte a népet nyugtalanítani, az embereket elhurcolni és mészárolni.

41. Aztán újjáépítve Kedront, lovasságot és gyalogos csapatokat helyezett oda, hogy ki-kitörve tartsák szemmel Júda útjait, amint a király parancsolta.



Livros sugeridos


“Onde há mais sacrifício, há mais generosidade.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.