1. "Dicsõítsétek Istenemet dobokkal! Énekeljetek az Úrnak cimbalom kíséretében! Zengjetek neki új éneket és magasztaljátok, hívjátok segítségül a nevét!

2. Mert hadakat eltipró Isten az Úr, táborát népe között ütötte fel, s kiszabadított ellenségeim kezébõl.

3. Az északi hegyvidékrõl leereszkedett Asszur, tízezernyi sereggel jött. Annyian voltak, hogy eltorlaszolták a folyókat, lovasaik elárasztották a dombokat.

4. Arról beszélt, hogy fölégeti földemet, kardélre hányja az ifjakat, a földhöz veri csecsemõimet, zsákmányul ejti gyermekeimet, elrabolja lányaimat.

5. De az Úr, a Mindenható egy asszony keze által elpusztította.

6. Hõsük nem fiatalok kezétõl esett el, nem titánok fiai verték meg, nem büszke hõsök terítették le. Merári leánya, Judit fegyverezte le, arcának szépségével.

7. Letette özvegyi ruháját, segített Izrael porba sújtott fiain. Bekente arcát illatszerrel.

8. Hajára turbánt kötött, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa.

9. Saruja elbûvölte tekintetét, szépsége foglyul ejtette lelkét... S kard szelte át nyakát.

10. A perzsák megremegtek merészségétõl, a médek megzavarodtak bátorságától.

11. Alig kiáltottak föl az elesettek, már megrémültek, elesettjeim kiáltozni kezdtek, s nyomban megrettentek, alig emelték föl hangjukat, máris menekültek.

12. Lánykák fiai ölték meg õket, szökevények fiai szúrták át õket, Istenem csataterén lelték halálukat.

13. Új éneket énekelek Istenemnek! Uram, nagy vagy és dicsõséges, erõs, csodálatos és gyõzhetetlen!

14. Minden teremtményed szolgáljon neked! Mert szóltál és lettek, elküldted lelkedet és létre jöttek - szavadnak nem állhat ellen senki.

15. Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed elõtt, mint a viasz. De akik félnek, azokhoz irgalmas vagy.

16. Semmiség minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égõáldozatul bemutatunk neked, de aki az Urat féli, az örökké nagy.

17. Jaj a nemzeteknek, melyek fölkelnek népem ellen, az Úr, a Mindenható megbünteti õket az ítélet napján. Tûzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak."

18. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, mindnyájan imádták az Urat. Miután a nép megtisztult, bemutatták égõáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat.

19. Judit az Úrnak szentelte Holofernesz minden holmiját, amit a nép neki adott, s a kárpitot is, amelyet maga hozott el ágyáról.

20. A nép pedig három hónapig vigadt a templom elõtt, és Judit is ott maradt velük.

21. Mikor ezek a napok elmúltak, mindenki hazament. Judit is visszatért Betiluába és birtokán maradt. Egész életében megbecsülték az egész országban.

22. Sokan kérték feleségül, de õ egyetlen férfit sem ismert meg életének napjaiban azután, hogy férje, Manassze meghalt és megtért népéhez.

23. Hírneve egyre nõtt, amint korban elõrehaladt férje házában. Százöt évig élt. Szolgálóját fölszabadította, majd meghalt Betiluában, s abba a sírboltba temették, amelyben férje, Manassze volt.

24. Izrael háza hét napig gyászolta. Halála elõtt szétosztotta minden vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között.

25. Izrael fiait nem nyugtalanította többé senki Judit idejében, sem halála után hosszú ideig.



Livros sugeridos


“Não se aflija a ponto de perder a paz interior. Reze com perseverança, com confiança, com calma e serenidade.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.