1. Tizennégy évvel késõbb Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s Tituszt is magammal vittem.

2. Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem oda, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is, az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fáradozzam, s addigi fáradozásom is hiábavaló legyen.

3. Õk még kísérõmet, Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre, jóllehet görög volt, a betolakodott hamis testvérek ellenére sem,

4. akik azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket.

5. Ezeknek egy pillanatra sem tettünk engedményt, hogy az evangéliumot tisztán megõrizzük számotokra.

6. Azok, akiknek tekintélyük volt - hogy azelõtt milyenek voltak, nekem mindegy, az Isten nem nézi a személyt -, a tekintély birtokosai semmire sem köteleztek.

7. Ellenkezõleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében.

8. Aki ugyanis Péternek erõt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között.

9. Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, õk meg a körülmetéltek körében.

10. Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.

11. Amikor azonban Péter Antióchiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá.

12. Mielõtt ugyanis néhányan átjöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a pogányokkal, azután azonban, hogy ezek megjelentek, visszahúzódott és különvált tõlük, mert félt a körülmetéltektõl.

13. Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sõt még Barnabást is belesodorták a kétszínûségbe.

14. Amikor tehát láttam, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mindnyájuk elõtt megmondtam Péternek: Ha te zsidó létedre pogány módon, és nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokásokat kövessenek?

15. Mi születésünknél fogva zsidók vagyunk, nem bûnös pogányok.

16. Tudjuk azonban, hogy az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá, nem mert tetteink megfelelnek a törvénynek, hisz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá.

17. Ha azonban mi azáltal, hogy Krisztusban keressük az igazzá válást, bûnössé válnánk, akkor vajon Krisztus nem a bûnt mozdítaná-e elõ? Semmi esetre sem.

18. Ha ugyanis újra fölépítem azt, amit leromboltam, törvényszegõnek bizonyulok.

19. Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek.

20. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.

21. Nem vetem el az Isten kegyelmét. Mert ha a törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg.



Livros sugeridos


“Você teme um homem,um pobre instrumento nas mãos de Deus, mas não teme a justiça divina?” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.