Encontrados 14 resultados para: nemzetet

  • Megvert sok pogány nemzetet, hatalmas királyokat leterített: (Zsoltárok könyve 135, 10)

  • És leveszi e hegyrõl a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. (Izajás könyve 25, 7)

  • Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztítottak minden nemzetet országukkal együtt, (Izajás könyve 37, 18)

  • És egy távoli nemzetet szabadítok rátok, Izrael háza! - mondja az Úr. Egy legyõzhetetlen, régi nemzetet, olyan nemzetet, amelynek nem ismered a nyelvét, és nem érted a beszédét. (Jeremiás könyve 5, 15)

  • Nyírd le hajadat és vesd el, kezdj gyászénekbe a kopár halmokon, mert az Úr elvetette és elhagyta ezt a megutált nemzetet. (Jeremiás könyve 7, 29)

  • Az Úr, Izrael Istene, így szólt hozzám: Vedd a kezembõl ezt a borral telt serleget, és itasd meg belõle az összes nemzetet, amelyhez elküldelek. (Jeremiás könyve 25, 15)

  • Elvettem hát a serleget az Úr kezébõl és megitattam belõle minden nemzetet, amelyhez elküldött az Úr: (Jeremiás könyve 25, 17)

  • Azt a nemzetet azonban, amely Babilon királyának igájába hajtja nyakát, és meghódol neki, azt békén hagyom országában - mondja az Úr -, hogy mûvelje és lakjék benne." (Jeremiás könyve 27, 11)

  • Távoli nemzetet szabadított rájuk, kíméletlen, idegen nyelvû népet, amely nem tisztelte az aggastyánt, s nem volt részvéttel a csecsemõ iránt. (Báruk könyve 4, 15)

  • Hadd foglalják el azt, ami Edomból megmarad, és minden nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet - mondja az Úr, és meg is teszi. (Ámosz könyve 9, 12)

  • Lám, idehozom a káldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát. (Habakuk könyve 1, 6)

  • Bizony, a gazdagság hûtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyûjt magának minden nemzetet. (Habakuk könyve 2, 5)


“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina