Báruk könyve, 4
1. Az Isten parancsának könyve az, a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog, aki elhagyja, meghal.
2. Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz, járj fényének világosságában!
3. Ne engedd át dicsõségedet másnak, a kiváltságodat más népnek!
4. Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai, mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki.
5. Éleszd fel reményed, népem, Izrael nevének hordozója!
6. Eladtak benneteket a népeknek, de nem azért, hogy elvesszetek. Felingereltétek az Isten haragját, ezért lettetek az ellenség martaléka.
7. Teremtõtöket ingereltétek haragra: démonoknak áldoztatok, nem az Istennek.
8. Elfeledkeztetek az örök Istenrõl, Gondviselõtökrõl, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.
9. Látta, amint rátok szakadt az Isten haragja, azért így szólt: Halljátok meg Sion szomszédjai! Isten nagy szomorúságot küldött rám,
10. láttam fiaim és leányaim fogságát, amelyet az örökkévaló hozott rájuk.
11. Örömmel neveltem õket, de sírva és szomorúan néztem, amint távoztak;
12. ne legyen senkiben káröröm amiatt, hogy özvegy lettem, s annyian elhagytak. Gyermekeim bûne miatt lettem elhagyatott, mert elfordultak az Isten törvényétõl.
13. Nem ismerték fel parancsait, nem jártak az általa szabott úton, s nem követték a fegyelem ösvényét, az igazság szerint.
14. Gyertek ide, Sion szomszédai! Gondojatok fiaim és leányaim fogságára, amelyet az Örökkévaló hozott rájuk!
15. Távoli nemzetet szabadított rájuk, kíméletlen, idegen nyelvû népet, amely nem tisztelte az aggastyánt, s nem volt részvéttel a csecsemõ iránt.
16. Az özvegytõl elvette szeretett fiait, megfosztotta lányaitól és egyedül hagyta.
17. De én hogyan segíthetnék rajtad?
18. Csak az szabadíthat ki ellenséged kezébõl, aki rád hozta a csapást.
19. Menjetek hát, gyermekeim, menjetek a magatok útján! Én meg maradok elhagyatva, egyedül.
20. Levetettem a boldogság ruháját, és vezeklésül szõrzsákba öltöztem, s az Örökkévalóhoz fohászkodom, ameddig élek.
21. Bizakodjatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Õ kiragad az elnyomásból, ellenségeitek kezébõl.
22. Én az Örökkévalótól várom szabadulástokat: a Szent már örömre is hangolt irgalmával, amelyet nemsokára megmutat nektek is Szabadítótok, az Örökkévaló.
23. Könnyek közt és gyászban néztem távozásotok, de Isten visszaad nekem titeket örökre, öröm és ujjongás közepette.
24. Ahogy Sion szomszédai most látják fogságotokat, úgy fogják majd látni nemsokára Istentõl szerzett szabadulástokat, amely nagy dicsõséggel és az örökkévaló ragyogásával jut nektek osztályrészül.
25. Ezért, gyermekeim, viseljétek türelemmel a haragot, amely Istentõl szakadt rátok. Ellenséged üldözõbe vett, de nemsokára te látod a romlását, és lábbal taposod a nyakát.
26. Dédelgetett gyermekeim rögös úton jártak, úgy vitték el õket, mint egy nyájat, amelyet elrabolt az ellenség.
27. De bízzatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Aki megpróbáltatást hozott rátok, az újra megemlékezik rólatok.
28. Ha elmétek távol járt Istentõl, most térjetek meg és keressétek tízszeres buzgalommal,
29. mert aki rátok hozta a csapásokat, örök örömet szerez nektek a szabadulással!
30. Éleszd fel reményed, Jeruzsálem, megvigasztal az, aki nevet adott neked.
31. Meglakolnak mind, akik bántalmaztak, és örültek bukásodnak.
32. Meglakolnak a városok, ahol gyermekeid fogságban voltak, meglakol, aki elvette fiaidat.
33. Ahogy örült bukásodnak és ujjongott romlásodon, úgy fog bánkódni a saját pusztulásán.
34. Nem örülhet többé tömérdek lakójának, dicsekvése szomorúságra változik.
35. Az Örökkévaló tüzet bocsát rá hosszú idõre, és démonok lakóhelye marad igen sokáig.
36. Jeruzsálem, tekints kelet felé, és nézd az örömet, amely Istentõl jön.
37. Nézd, visszatérnek fiaid, akiknek láttad távozását. Visszajönnek, s összegyûlnek kelettõl nyugatig a Szentnek parancsára, ujjonganak, mert az Isten megdicsõült.