Jó, 30

1. Agora zombam de mim os mais jovens do que eu, aqueles cujos pais eu desdenharia de colocar com os cães do meu rebanho.*

1. De most kinevetnek a nálam ifjabbak, akiknek az apját arra sem méltattam, hogy juhászkutyámnak megfogadjam.

2. De que me serviria a força de seus braços, homens cujo vigor já pereceu inteiramente?

2. Mit ért volna nekem kezüknek ereje? Eltûnt már belõlük az erõnek telje.

3. Reduzidos a nada pela miséria e pela fome, roem um solo árido e desolado.

3. Nélkülözés, éhség felõrölte õket, hiszen a puszta gyökereit rágták, meg a bozótot a vadon sivatagban.

4. Colhem ervas e cascas dos arbustos, e por pão têm somente a raiz das giestas.

4. A sósfüvet szedték s a bokrok levelét, a rekettye gyökere volt a kenyerük.

5. São expulsos do povo e gritam com eles como se fossem ladrões.

5. A közösség körébõl kitaszítják õket, s kiabálnak rájuk, mint a tolvajokra.

6. Moram em barrancos medonhos, nas cavernas da terra e dos rochedos.

6. Szörnyû barlangokban kénytelenek lakni, porral telt odúkban, sziklaüregekben.

7. Ouvem-se seus gritos entre os arbustos e amontoam-se debaixo das urtigas.

7. Tüskebokrok közül hallik kiáltásuk, csalánbokrok alatt kuporognak együtt.

8. São filhos de infames e de gente sem nome, que são expulsos da terra…

8. És a gyermekeik: rettenetes fajzat, nép, melynek neve sincs, ország számûzöttje.

9. Agora, porém, sou o assunto de suas canções, tema de seus escárnios.

9. És ezeknek lettem most én gúnydalává, ezeknek szolgálok beszédjük tárgyául.

10. Afastam-se de mim com horror e não receiam cuspir-me no rosto.

10. Undorodnak tõlem és távol maradnak, és nem átallanak arcomba köpködni.

11. Desamarraram a corda para humilhar-me, sacudiram de si todo o freio diante de mim.

11. Mert fellazította íjam, s meghajlított, kivetik szájukból (menten) a zabolát.

12. À minha direita levanta-se a raça deles, tentam atrapalhar meus pés e abrem diante de mim o caminho da sua desgraça.*

12. Jobb oldalam felõl áll föl ez a fajzat, kövekkel dobálnak, ez a lövedékük, és utakat törnek, hogy tönkretehessenek.

13. Embaralham minha vereda para me perder e trabalham para a minha ruína.

13. Minden kivezetõ utamat elzárják, nekem esnek, és nincs, aki tiltaná nekik.

14. Penetram como por uma grande brecha e irrompem entre escombros.

14. Széles faltörésen nyomulnak befelé, és a romok között hengergetnek.

15. O pavor me invade. Minha esperança é varrida como se fosse pelo vento e minha felicidade passa como uma nuvem.

15. Rettenetes dolgok fordultak ellenem, szelek szárnyán eltûnt méltóságom, akárcsak a felhõ, elszállt boldogságom.

16. Agora minha alma se dissolve e os dias de aflição me dominaram.

16. És mostan szétfolyik énbennem a lélek, nyomorteli napok szakadnak nyakamba.

17. A noite traspassa meus ossos e consome-os. Os males que me roem não dormem.

17. Betegség mardossa csontomat éjszaka, s akik marcangolnak, sohasem pihennek.

18. Com violência agarra a minha veste e aperta-me como o colarinho de minha túnica.

18. Hatalmas erõvel megfogja ruhámat, s mint köntös nyílását, összefûzköd.

19. Deus jogou-me no lodo e eu me confundo com a poeira e a cinza.

19. Beletaszított engemet a sárba, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

20. Clamo por ti e não me respondes. Ponho-me diante de ti, e não olhas para mim.

20. Hozzád kiáltok, de nem adsz feleletet, itt állok, ám te ügyet sem vetsz rám.

21. Tornaste-te cruel para comigo e atacas-me com toda a força de tua mão.

21. Kegyetlen zsarnok lettél velem szemben, hatalmas kezeddel harcba szállsz ellenem.

22. Tu me arrebatas e me faz cavalgar o tufão, para me aniquilar na tempestade.

22. Fölemelsz a földrõl, szélvész szárnyára vetsz, és mennydörgésnek hangjával rettentesz.

23. Bem sei que me levarás à morte, ao lugar onde se encontram todos os viventes.

23. Nagyon jól tudom, hogy halálba viszel, a házba, ahol minden élõ összegyûlik.

24. Mas não é para aquele que cai que estendi a mão quando, na ruína, pedia socorro?

24. De rá emeltem-e a szegényre kezem, mikor nyomorában segélyért kiáltott?

25. Não chorei com os oprimidos? Não teve minha alma piedade dos pobres?

25. Inkább sirattam, kire nehéz napok jártak, lelkem a szegényért gyászba öltözködött.

26. Esperava a felicidade e veio a desgraça, esperava a luz e vieram as trevas.

26. Bizony jót reméltem, és a rossz ért utol, fényességet vártam, és sötétség érkezett.

27. Minhas entranhas abrasam-se sem nenhum descanso, assaltaram-me os dias de aflição.

27. Egész bensõm nyugtalanul forrong, rám szakadtak a nyomor napjai.

28. Caminho no luto, sem sol; levanto-me numa multidão de gritos.

28. Sötétségben járok, nincs vigasztalásom, feljajdulok, ha a gyûlésben felállok.

29. Tornei-me irmão dos chacais e companheiro dos avestruzes.

29. A sakáloknak lettem testvérévé, sorstársává váltam a struccmadaraknak.

30. Minha pele enegrece-se e cai, e meus ossos são consumidos pela febre.

30. Bõröm feketedik és leszakad rólam. Lázas forróságban égnek a csontjaim.

31. Minha cítara só dá acordes lúgubres, e minha flauta sons queixosos.

31. Gyászdallá változott citerám zengése, furulyámnak hangja siratóénekké.