Jó, 10

1. A minha alma está desgostosa da vida. Dou livre curso ao meu lamento; falarei na amargura de meu coração.

1. Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrõdõ lelkemet kiöntöm.

2. Em lugar de me condenar, direi a Deus: ‘Mostra-me por que razão me tratas assim.

2. Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg!

3. Encontras prazer em me oprimir, em renegar a obra de tuas mãos, em favorecer os planos dos maus?

3. Hasznod van tán abból, ha erõszakhoz nyúlsz, kezed remekmûvét hogyha meggyalázod, a bûnösök terveit meg jóváhagyod?

4. Terás porventura olhos de carne, ou vês as coisas como as veem os seres humanos?*

4. Csak tán nincs húsból a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak úgy lássál?

5. Serão os teus dias como os de um mortal e teus anos como os de um humano,

5. Napjaid hasonlók az ember napjaihoz, s esztendeid az ember éveihez,

6. para que procures a minha culpa e persigas o meu pecado?

6. hogy bûnöm keresed s kutatsz vétkem után,

7. No entanto, sabes que não sou culpado e que ninguém me pode livrar de tuas mãos.

7. noha jól tudod, hogy nem vagyok bûnös? Nem szabadít ki senki sem kezedbõl?

8. As tuas mãos formaram-me e fizeram-me; mudando de ideia, queres me destruir!

8. A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz?

9. Lembra-te de que me formaste como o barro, e agora queres devolver-me ao pó?

9. Agyagból formáltál - csak emlékezzél! -, s most újra porrá változtatnál vissza?

10. Não me derramaste como leite e me coalhaste como um queijo?*

10. Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni.

11. De pele e carne me vestiste, de ossos e nervos me teceste.

11. Bõrbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szõttél át?

12. Concedeste-me vida e misericórdia e tua providência conservou o meu espírito.

12. Életet, kegyelmet te adtál nekem, õrködj hát éberen a lelkem fölött!

13. Contudo, eis o que escondias em teu coração, vejo bem o que meditavas.

13. Bár elrejtetted mélyen a szívedben, tudom jól: ezt forgattad elméd rejtekében.

14. Se peco, me observas, não perdoarás o meu pecado.

14. Amikor vétkezem, leskelõdsz utánam, nem akarsz bûnömtõl megszabadítani.

15. Se eu for culpado, ai de mim! Se for inocente, não ousarei levantar a cabeça, farto de vergonha e consciente de minha miséria.

15. Hogyha bûnös vagyok, akkor jaj nekem! De nem büszkélkednék, ha igaz volnék is: jóllaktam szégyennel, nyomor italával.

16. Esgotado, me caças como um leão. Não cessas de desfraldar contra mim teu estranho poder.

16. Hogyha gõgös volnék, oroszlán módjára üldözõbe vennél, megmutatnád rajtam csodatevõ erõd.

17. Renovas contra mim teus assaltos, teu furor cresce contra mim e vigorosas tropas vêm-me cercar.

17. Újra támadást indítasz ellenem, ádáz haragodat egyre sokasítod, mindig friss csapatok szállnak velem harcba.

18. Por que me tiraste do ventre materno? Tivesse morrido, nenhum olho me teria visto.

18. Miért hoztál elõ anyámnak méhébõl? Haltam volna meg, mielõtt szem látott!

19. Teria sido como se nunca tivesse existido, do ventre me teriam levado ao túmulo’.

19. Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhébõl.

20. Não são bem curtos os dias de minha vida? Que ele me deixe respirar um instante,

20. Éltem napjainak nem kevés a száma? Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy kicsit,

21. antes que eu parta, para não mais voltar, ao tenebroso país das sombras da morte,

21. mielõtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék országából.

22. opaca e sombria região, reino de sombra e de caos, onde a noite faz as vezes de claridade”.

22. A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.