Jó, 24

1. Por que não reserva tempos para si o Todo-poderoso? E por que ignoram seus dias os que lhe são fiéis?

1. Miért nem ad idõt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait?

2. Os maus mudam as divisas das terras e fazem pastar o rebanho que roubaram.

2. A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják.

3. Empurram diante de si o jumento dos órfãos, e tomam em penhor o boi da viúva.

3. Az árvától elhajtják a szamarát, s elviszik zálogba az özvegy tehenét.

4. Enxotam os pobres do caminho, todos os miseráveis da região precisam esconder-se.

4. A szegény embert leszorítják az útról, mindnyájan elbújnak a föld szegényei.

5. Como asnos selvagens no deserto, saem para o trabalho, à procura do que comer, à procura do pão para seus filhos.

5. Mint a vadszamarak, mennek a pusztába - gyermekük éhsége ûzi õket oda -, kiaszott pusztában élelmet keresnek.

6. Ceifam a forragem num campo, vindimam a vinha do ímpio.

6. A mihaszna ember földjét learatják, õk szüretelik le a gonosz szõlejét.

7. Passam a noite nus, sem roupa e sem cobertor contra o frio.

7. Meztelen alusznak, minden ruha nélkül, és ha hideg van is, nincsen takarójuk.

8. São banhados pelas chuvas das montanhas e, sem abrigo, achegam-se às rochas.

8. Rájuk zúdul az esõ a hegyekbõl, jobb menedék híján sziklához lapulnak.

9. Arrancam o órfão do seio materno e tomam em penhor as crianças do pobre.*

9. Az árváktól is elrabolják földjüket, elveszik zálogba a szegény köntösét.

10. Andam nus, por falta de roupa e esfomeados carregam feixes.

10. Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül, és éhesek, mikor kévéket vonszolnak.

11. Espremem óleo nos celeiros, e sedentos pisam os lagares.

11. Malomkövük sincsen olajat préselni, kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak.

12. Sobe da cidade os gemidos dos moribundos. A alma dos feridos grita, mas Deus não ouve suas súplicas.

12. A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra.

13. Outros são rebeldes à luz, não conhecem seus caminhos nem habitam em suas veredas.

13. Mások is ellene vannak a világosságnak, azok, akik nem ismerik az útjait, és nem maradnak meg az ösvényein.

14. O homicida levanta-se antes do alvorecer para matar o pobre e o indigente. O ladrão vagueia durante a noite.

14. Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában, s megöli a szegényt és a nyomorultat. Tolvaj ólálkodik éjszaka idején,

15. O adúltero espreita o crepúsculo: ‘Ninguém me verá’, diz ele, e põe um véu no rosto.

15. Az alkonyatot lesi a házasságtörõ. "Nem lát meg senki sem" - gondolja magában, s eltakarja arcát, fátyolt borít rá.

16. Nas trevas, arrombam as casas. Escondem-se durante o dia, sem conhecer a luz.

16. betör a házakba, amikor sötét van. Mikor nappal van, akkor bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.

17. Para eles, com efeito, a manhã é uma sombra espessa, pois estão acostumados aos terrores da noite.

17. Mindnyájuknak borzalom a reggel, mert a félelmeit megtapasztalják.

18. Correm rapidamente na superfície da água, sua herança é maldita sobre a terra; já não tomarão o caminho das vinhas.*

18. A világosság elõl gyorsan elmenekül, s nem veszi az irányt a magaslatok felé. Átkozott a birtokrésze a földön.

19. Como a seca e o calor absorvem as águas da neve, assim a região dos mortos engole os pecadores.

19. Hõség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg.

20. O ventre que o gerou esquece-o, os vermes fazem dele as suas delícias; ninguém mais se lembrará dele.

20. Felejtse el még az anyja méhe is! A nevére úgysem gondol többé senki. Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság!

21. A iniquidade é quebrada como uma árvore. Maltratava a mulher estéril, sem filhos e não fazia o bem à viúva.

21. Gyötörte a meddõt, ki nem szült gyermeket, és nem tett jót sose az özveggyel.

22. Punha sua força a serviço dos poderosos. Levanta-se e já não pode mais contar com a vida.

22. Hatalma hosszú életet ad az erõsnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt.

23. Ele lhes dá segurança e apoio, mas seus olhos vigiam seus caminhos.

23. Biztonságot ad, ha bízik benne, a szeme õrködik ösvényei fölött.

24. Levantam-se, subitamente já não existem; caem; como os outros, são arrebatados, são ceifados como cabeças de espigas.

24. Egyszer emelkedik, aztán meg letûnik, elhervad, mint a sósfû, amelyet gyûjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt.

25. Se assim não é, quem me desmentirá, quem reduzirá a nada as minhas palavras?”.

25. Vagy talán nem így van? Ki tud megcáfolni? Ki tudja semmivé tenni beszédemet?