1. Így szólt Mózeshez: "Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok.

2. Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük."

3. Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: "Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett."

4. Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelõen.

5. Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égõáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul.

6. Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette.

7. Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Õk kijelentették: "Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk."

8. Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek."

9. Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek.

10. Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég.

11. De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselõi ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.

12. Az Úr így szólt Mózeshez: "Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt. Átadom neked a kõtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, amelyeket oktatásukra írtam."

13. Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére.

14. A véneknek ezt mondta: "Várjatok meg itt, amíg visszajövünk. Áron és Hur veletek vannak. Ha valakinek peres ügye van, forduljon hozzájuk."

15. Azután Mózes fölment a hegyre. A felhõ betakarta a hegyet,

16. és az Úr dicsõsége leereszkedett a Sínai-hegyre. A felhõ hat napig takarta be. A hetedik napon a felhõbõl szólt Mózeshez.

17. Az izraeliták szemében Isten dicsõsége olyannak mutatkozott, mint az emésztõ tûz a hegy csúcsán.

18. Mózes belépett a felhõbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.





“Não queremos aceitar o fato de que o sofrimento é necessário para nossa alma e de que a cruz deve ser o nosso pão cotidiano. Assim como o corpo precisa ser nutrido, também a alma precisa da cruz, dia a dia, para purificá-la e desapegá-la das coisas terrenas. Não queremos entender que Deus não quer e não pode salvar-nos nem santificar-nos sem a cruz. Quanto mais Ele chama uma alma a Si, mais a santifica por meio da cruz.” São Padre Pio de Pietrelcina