1. Volt Efraim hegyén egy ember, akit Michajehunak hívtak.

2. Így szólt anyjához: "Az az 1100 ezüst, amit elvettek tõled, s ami miatt te átkot mondtál, amihez - saját fülem hallatára - azt is hozzáfûzted: (2b) nézd, itt van a kezemben, én vettem el. (2c) Anyja így szólt: "Az Úr áldja meg az én fiamat!"

3. Michajehu pedig visszaadta anyjának az 1100 ezüst pénzt. (3b) Ünnepélyesen kijelentem: ezt a pénzt az Úrnak szentelem, a saját kezembõl, hogy [öntött] istenszobor készüljön belõle, az (3c) S most visszaadom neked."

4. Anyja tehát fogott 200 sékel ezüstöt és odaadta az ezüstmûvesnek. Az csinált belõle egy faragott és egy öntött szobrot, ami aztán Michajehu házába került.

5. Micha szentélyt készített neki, majd efodot és terafimot csinált, és az egyik fiát megtette papjává.

6. Ebben az idõben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, ami neki tetszett.

7. Volt egy fiatal ember, aki a júdeai Betlehembõl, Júda nemzetségébõl származott és levita volt, s mint idegen élt ott.

8. Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához.

9. Micha így szólt hozzá: "Honnan jössz?" Így válaszolt neki: "Levita vagyok a júdeai Betlehembõl. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok."

10. Micha azt mondta neki: "Telepedjél le nálam, légy atyám és papom. Adok neked 10 sékel ezüstöt évente, egy ruhát és teljes ellátást", és rá is beszélte a levitát.

11. A levita úgy határozott, hogy ennél az embernél marad. A fiatalember olyan lett számára, mint valamelyik a fiai közül.

12. Micha beiktatta a levitát; a fiatalember a papjává lett és Micha házában maradt.

13. "Most már tudom - mondta Micha -, hogy az Úr jót tesz velem, mert levita papom van."




Livros sugeridos



“Se quisermos colher é necessário não só semear, mas espalhar as sementes num bom campo. Quando as sementes se tornarem plantas, devemos cuidá-las para que as novas plantas não sejam sufocadas pelas ervas daninhas.” São Padre Pio de Pietrelcina