Példabeszédek könyve, 29
19. Rabszolgát nem lehet szóval javítani: még hogyha megért is, nem engedelmeskedik.
19. Rabszolgát nem lehet szóval javítani: még hogyha megért is, nem engedelmeskedik.
A Példabeszédek könyvének 29. fejezete elsősorban az igazságosságról és annak következményeiről, valamint a bölcsességről és az ostobaságról szól. Ezenkívül foglalkozik a gyermekek korrekciójának és fegyelemének témájával is. A következő versek kapcsolódnak ezekhez a témákhoz:
Példabeszédek 11:18: "A gonoszok félrevezető fizetést kapnak, de az igazságszolgáltatásnak bizonyos jutalma lesz." Ez a vers hangsúlyozza az igazságosság fontosságát, és megmutatja a különbséget a pontosan cselekedők és a tisztességtelen személyek számára.
Példabeszédek 12:1: "Aki szereti az utasításokat, szereti a tudást, de az, ami utálja megrázkódást, hülye." Ez a vers kiemeli a korrekció és a fegyelem fontosságát a személyes növekedés és fejlődés szempontjából, különösen a bölcsesség keresése során.
Példabeszédek 14:16: "A bölcs félelem és eltér a gonosztól, de a bolond ropogós és biztosított." Ez a vers a gonosz elkerülésének bölcsességéről és az impulzív cselekedetek következményeiről szól.
Példabeszédek 17:10: "A megsemmisítés mélyebben áthatol a körültekintőben, mint száz ostorozva a bolondon." Ez a vers kiemeli a korrekció fontosságát az életünkben, és hogy ez hatékonyabb azok számára, akik bölcsek és tanulni akarnak.
Példabeszédek 19:18: "Büntesse meg a fiát, amíg van remény, de nem engeded megölni." Ez a vers a gyermekek fegyelemének és korrekciójának fontosságáról szól, megmutatva, hogy jobb ezt megtenni, miközben még mindig van esély a változásra és a növekedésre.
“Deus não opera prodígios onde não há fé.” São Padre Pio de Pietrelcina
