1. A mennyek országa hasonlít a tíz szûzhöz, akik fogták lámpásukat, és a võlegény elé mentek.

2. Öt balga volt közülük, öt pedig okos.

3. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele.

4. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban.

5. A võlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak.

6. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a võlegény, menjetek ki elébe! -

7. Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat.

8. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. -

9. Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.

10. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a võlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzõre. Ezzel az ajtó bezárult.

11. Késõbb megérkezett a többi szûz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk!

12. De õ így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket.

13. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

14. Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát.

15. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettõt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.

16. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta.

17. Ugyanígy az is, aki kettõt kapott, másik kettõt szerzett.

18. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét.

19. Hosszú idõ elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott.

20. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. -

21. Jól van, te hûséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hû voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!

22. Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettõt szereztem. -

23. Jól van, te hûséges, derék szolga. Mivel a kevésben hû voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!

24. Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyûjtesz, ahol nem szórtál.

25. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. -

26. Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyûjtök, ahol nem szórtam.

27. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza.

28. Vegyétek el tõle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van!

29. Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bõven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik.

30. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külsõ sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

31. Amikor eljön dicsõségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján.

32. Elébe gyûlnek mind a nemzetek, õ pedig különválasztja õket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól.

33. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.

34. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétõl nektek készített országot!

35. Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok.

36. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.

37. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna?

38. Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna?

39. Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna?

40. A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

41. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elõl, ti átkozottak, az örök tûzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.

42. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom.

43. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.

44. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra?

45. Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.

46. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre."





“Desapegue-se daquilo que não é de Deus e não leva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina