Máté evangéliuma, 20
1. "A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szõlejébe.
2. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte õket a szõlõbe.
3. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon.
4. Megszólította õket: Menjetek ki ti is a szõlõmbe, és majd megadom, ami jár nektek.
5. Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett.
6. Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tõlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?
7. Nem fogadott fel minket senki - felelték. Menjetek ki ti is a szõlõmbe - mondta nekik.
8. Amikor beesteledett, így szólt a szõlõsgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsõkig.
9. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak.
10. Amikor az elsõk jöttek, azt hitték, hogy õk majd többet kapnak, de õk is csak egy-egy dénárt kaptak.
11. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.
12. Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak - mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.
13. Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14. Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked.
15. Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?
16. Így lesznek az utolsók elsõk, az elsõk meg utolsók."
17. Amikor Jézus Jeruzsálembe készült fölmenni, maga mellé vette a tizenkettõt,
18. s ezt mondta nekik az úton: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a fõpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik,
19. és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad."
20. Akkor odament hozzá a Zebedeus fiak anyja a fiaival együtt, és leborult elõtte, hogy kérjen tõle valamit.
21. Megkérdezte tõle: "Mit akarsz?" "Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felõl üljön országodban."
22. Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?" "Ki tudjuk" - felelték.
23. Erre õ így folytatta: "Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felõl üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta."
24. A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre.
25. Jézus azonban odahívta õket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük.
26. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok,
27. s aki elsõ akar lenni, legyen a cselédetek.
28. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."
29. Amikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg kísérte.
30. Az útszélen két vak ült. Hallva, hogy Jézus megy arra, elkezdtek kiáltozni: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
31. A nép csitította õket, hogy hallgassanak, de õk annál jobban kiáltoztak: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
32. Jézus megállt, odahívta õket magához, és megkérdezte tõlük: "Mit akartok, mit tegyek?"
33. "Uram - felelték -, hogy megnyíljék a szemünk."
34. Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban visszakapták látásukat és követték õt.