1. Egyiptom királya hatalmas sereget összegyûjtött, oly töméntelent, mint a tenger partján a fövény, és ráadásul rengeteg hajót is. Csellel meg akarta szerezni Alexander birodalmát, hogy aztán a maga birodalmához csatolja.

2. Ezért békét ígérve érkezett Szíriába. A városok megnyitották elõtte kapuikat és eléje mentek. Mert Alexander király elrendelte, hogy fogadják, hiszen az apósa volt.

3. Mihelyt bevonult a városokba, Ptolemeusz helyõrséget rendelt seregébõl minden városba.

4. Amikor Asdodba ért, megmutatták neki Dagon kiégetett templomát, Asdodnak és a környékbeli helységeknek romjait, valamint a szerteheverõ holttesteket és azoknak az elszenesedett maradványait, akiket Jonatán elégetett a harcok során, mivel halomba rakták õket a király útja mentén.

5. Elbeszélték a királynak, amit Jonatán véghezvitt, hogy így rossz színben tüntessék fel. A király azonban hallgatott.

6. Jonatán - nagy pompával - látogatást tett Joppéban a királynál. Üdvözölték egymást, és egész éjjel ott maradtak.

7. Aztán Jonatán elkísérte a királyt egészen az Eleuterusz folyóig, majd visszatért Jeruzsálembe.

8. Ptolemeusz hatalmába kerítette a partvidék minden városát, egészen a tenger mellett fekvõ Szeleukiáig. Gonosz terveket szõtt Alexander ellen.

9. Követeket küldött Demetriusz királyhoz ezzel az üzenettel: "Nos, kössünk szövetséget egymással! Neked adom lányomat, aki most Alexander felesége, aztán uralkodhatsz atyád egész birodalmán.

10. Mert megbántam, hogy hozzáadtam a lányomat, mivel az életemre tör."

11. Így gyalázta, csak azért, mert vágyott a birodalmára.

12. Elvitte a lányát és hozzáadta Demetriuszhoz. Így törésre vitte a dolgot Alexanderrel, ellenségességük nyilvánvalóvá vált.

13. Ptolemeusz bevonult Antiochiába és föltette Ázsia diadémját. Így két diadémot viselt a fején, az egyiptomit és az ázsiait.

14. Alexander király akkortájt Kilikiában tartózkodott, mivel annak a vidéknek a lakói lázadoztak.

15. Amikor Alexander értesült a dologról, hadat indított ellene. Ptolemeusz is kivonult, nagy sereggel szembeszállt vele és legyõzte.

16. Alexander Arábiába menekült, hogy ott védelmet keressen. Így Ptolemeusz király lett a gyõztes.

17. Az arab Zabdiel fejét vette Alexandernek és elküldte Ptolemeusznak.

18. Három napra rá Ptolemeusz is meghalt. Az erõdökbe telepített helyõrséget a lakosság megölte.

19. Így a 167. esztendõben Demetriusz jutott uralomra.

20. Abban az idõben Jonatán egybegyûjtötte Júdea lakóit Jeruzsálem várának elfoglalására. Rengeteg ostromgépet állítottak fel.

21. Erre néhány hitehagyott férfi, aki gyûlölte saját népét, fölkereste a királyt és jelentette neki, hogy Jonatán ostrom alá vette a várat.

22. Ennek hallatára az haragra lobbant, Ptolemaiszba ment és írt Jonatánnak, hogy szüntesse be az ostromot, és azonnal menjen Ptolemaiszba, tárgyalást kezdeni.

23. Amikor Jonatán ezt meghallotta, parancsot adott a vár ostromának folytatására. Aztán kiválasztott néhányat Izrael vénei és a papok közül, és vállalta a kockázatot.

24. Vitt magával ezüstöt, aranyat, palástokat és mindenféle más ajándékot is. Elment a királyhoz Ptolemaiszba, és elnyerte a kegyét.

25. Igaz, a népbõl néhány hitehagyott vádaskodott ellene,

26. de a király úgy bánt vele, mint elõdei. Bizalmasai szeme láttára megtiszteltetésben részesítette.

27. Megerõsítette fõpapi méltóságában és minden eddigi tisztségében, aztán bizalmas emberei közé sorolta.

28. Jonatán adómentességet kért Júdea és Szamaria három kerülete számára.

29. Ennek ellenében ígért 300 talentumot. A király beleegyezett, és mind e föltételekrõl ezt a levelet adta Jonatánnak.

30. "Demetriusz király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak és a zsidók népének.

31. Megküldjük ennek a levélnek a másolatát, amelyet rokonunknak, Laszthenésznek írtunk ügyetekben, hogy tudomást szerezzetek róla.

32. Demetriusz király üdvözletét küldi atyjának, Laszthenésznek.

33. Elhatároztuk, hogy a zsidó népnek, amely barátunknak és hû szövetségesünknek bizonyult, irántunk tanúsított hûségéért hálából kedvezményeket nyújtunk.

34. Átengedjük nekik Júdeának, valamint a három kerületnek, Aferemának, Liddának és Ramatainnak a területét. Szamariának ezek a részei legyenek Júdeáé mindazzal egyetemben, ami hozzájuk tartozik, azok javára, akik Jeruzsálemben áldozatot mutatnak be, a királynak járó beszolgáltatás fejében, ahelyett, amit a király a földek és a fák termésébõl eddig évrõl évre beszedett.

35. Ami tizedben és vámban megilleti, arról mától kezdve mind lemondunk, ugyanígy a sóadóról és a koronaadóról is - minderrõl lemondunk a javatokra.

36. S ezekbõl nem vonunk vissza semmit sem ma, sem máskor.

37. Készítsetek errõl egy másolatot, s adjátok át Jonatánnak. Aztán tegyétek ki a szent hegyen egy jól látható helyen."

38. Amikor Demetriusz király látta, hogy birodalmában nyugalom van, és többé senki nem szegül neki ellen az idegen zsoldosok kivételével, akiket a pogányok lakta szigeteken toborzott, hazabocsátotta csapatait. Ez elégedetlenséget váltott ki a csapatokból, amelyek már apja idejében is szolgáltak.

39. Alexandernek egy régi híve, Trifon észrevette, mennyire zúgolódnak a csapatok Demetriusz ellen. Ezért elment az arab Jamlekuhoz, aki Alexander fiát, Antiochuszt nevelte.

40. Unszolta, bízza kezére, hogy majd apja helyett átvehesse az uralmat. Egyszersmind tájékoztatta mindenrõl, amit Demetriusz elrendelt, s az elégedetlenségrõl is, ami úrrá lett a csapatain. Sokáig nála maradt.

41. Akkoriban Jonatán követeket küldött a királyhoz, hogy vonja vissza a jeruzsálemi várból, valamint a többi erõdbõl is a helyõrséget, mert nyugtalanítják Izraelt.

42. Demetriusz ezt a választ adta Jonatánnak: "Nemcsak ezt teszem meg neked és népednek, hanem ezenfelül még tisztségekkel is elhalmozlak téged is, népedet is, mihelyt megfelelõ alkalmat találok rá.

43. De most jól tennéd, ha embereket küldenél nekem, hogy segítségemre legyenek a harcban, mivel egész haderõm elpártolt tõlem."

44. Jonatán tehát küldött neki háromezer derék katonát Antiochiába. Amikor megérkeztek a királyhoz, az örült jövetelüknek.

45. Akkoriban a város lakói összegyûltek a város központjában, mintegy százhúszezer férfi, és meg akarták ölni a királyt.

46. A király a palotájába menekült. A város lakói megszállták az utcákat, és támadást indítottak.

47. Demetriusz a zsidókhoz folyamodott segítségért. Mind egy szálig köré sereglettek. Szétszéledtek az egész városban, és azon a napon mintegy százezer férfit megöltek.

48. Aztán felgyújtották a várost, gazdag zsákmányra tettek szert és megmentették a királyt.

49. Amikor a város polgárai látták, hogy a zsidók teljesen a város fölé kerekedtek, elvesztették bátorságukat és a királyhoz folyamodtak.

50. "Nyújtsd nekünk jobbodat, hogy a zsidók felhagyjanak az ellenünk és a város ellen vívott harccal."

51. Eldobálták a fegyvert és békét kötöttek. A zsidók pedig hírnévre tettek szert a király és a birodalom minden lakója elõtt. Nevet szereztek maguknak a birodalomban, aztán gazdag zsákmánnyal megrakottan visszatértek Jeruzsálembe.

52. Amikor újra elfoglalta birodalma trónját és ismét béke honolt a birodalomban,

53. Demetriusz minden ígéretét megszegte. Ellenségessé vált Jonatánnal szemben, nem hálálta meg szolgálatait, ellenkezõleg, nagyon is szorongatta.

54. Akkor történt, hogy Trifon visszatért a gyermek Antiochusszal, megtette királynak, diadémot tett a fejére.

55. Mind köré gyûltek azok a csapatok, amelyeket Demetriusz elbocsátott. Harcoltak ellene, úgyhogy kénytelen volt menekülni és le is gyõzték.

56. Trifon hatalmába kerítette az elefántokat és elfoglalta Antiochiát.

57. Akkor az ifjú Antiochusz a következõ levelet írta Jonatánnak: "Megerõsítelek a fõpapi tisztségben és átengedem neked a négy kerületet. Tartozz a király bizalmasai közé!"

58. Egyszersmind aranytálakat és asztali edényeket is küldött neki, aztán felhatalmazta rá, hogy aranyserlegbõl igyék, bíborba öltözzék és aranycsatot viseljen.

59. Testvérét, Simont megtette hadvezérnek Tirusz lépcsõjétõl egészen Egyiptom határáig.

60. Jonatán kivonult, és bejárta a folyón túli vidéket és a városokat. Az egész szíriai sereg csatlakozott hozzá, segítségre készen. Amikor Aszkalonba érkezett, a város lakói tisztelettel fogadták.

61. Onnét Gázába vonult. Mivel Gáza lakói bezárták elõtte a kapukat, ostrom alá fogta, a környezõ helységeket pedig felgyújtotta és kifosztotta.

62. Erre Gáza lakói könyörögtek Jonatánnak, s õ békét is kötött velük, de a tekintélyes emberek fiait elvitte és Jeruzsálembe küldte õket. Aztán végigvonult a vidéken, egészen Damaszkuszig.

63. Akkor Jonatán hírét vette, hogy Demetriusz hadvezérei hatalmas sereggel Galileában táboroznak, Kedes mellett, azzal a céllal, hogy megfosszák a hatalmától.

64. Ezért hadba vonult ellenük, testvérét, Simont pedig az országban hagyta.

65. Simon Bet-Curral szemben ütött tábort, sokáig ostromolta, és körül is zárta.

66. Erre békét kértek tõle. Kezet nyújtott nekik, de elûzte õket onnan, elfoglalta a várost és õrséget rendelt oda.

67. Jonatán Gennezar tavánál ütött tábort a seregével. Kora reggel elindultak Hacor síksága felé.

68. Egyszer csak pogány sereg közeledett velük szemben a síkságon. Elõzõleg elrejtettek Jonatán ellen egy csapatot a hegyek közt. S míg a sereg egyenesen a zsidóknak rontott,

69. a csapat kitört a rejtekhelyrõl, s belevetette magát a küzdelembe.

70. Jonatán emberei mind menekültek, csak a csapatok vezérei, Absalom fia, Mattatiás és Halfi fia, Júdás tartottak ki vele.

71. Erre Jonatán megszaggatta ruháját, hamut szórt a fejére és imádkozott.

72. Aztán fölvette velük a harcot. Legyõzte õket, úgyhogy menekültek.

73. Amikor azok az emberek, akik mellõle elmenekültek, ezt észrevették, visszatértek hozzá, és egészen Kedesig üldözték az ellenséget, ahol a tábora volt s ahol maguk is táboroztak.

74. Azon a napon mintegy háromezer férfi elesett a pogányok közül. Jonatán pedig visszatért Jeruzsálembe.





“Tenhamos sempre horror ao pecado mortal e nunca deixemos de caminhar na estrada da santa eternidade.” São Padre Pio de Pietrelcina