Bölcsesség könyve, 5
1. Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását.
2. Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el õket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt.
3. Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:
4. "Ez az, akit egykor kinevettünk és akibõl gúnyt ûztünk. Mi esztelenek! Életmódját õrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek.
5. Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze?
6. Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap.
7. A kimerülésig jártuk a bûn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel.
8. Mi hasznát láttuk a gõgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal?
9. Ez mind tovatûnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda;
10. mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon;
11. vagy ahogy a levegõben repülõ madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad;
12. vagy mint a célba lõtt nyíl mögött az átszelt levegõ rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni;
13. mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el."
14. Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyû hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt.
15. Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat.
16. Így elnyerik az Úr kezébõl a dicsõség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi õket.
17. Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein.
18. Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet.
19. Gyõzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel,
20. bõsz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen.
21. Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhõkbõl, mint jól megfeszített íjból a célba találnak.
22. És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai.
23. A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja õket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bûn felforgatja az uralkodók trónját.