Fondare 64 Risultati per: szóltam

  • De akkor megvallottam neked bûnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: "Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!" S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bûnömet. (Zsoltárok könyve 32, 5)

  • Így szóltam: "Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg elõttem áll az istentelen." (Zsoltárok könyve 39, 2)

  • Így szóltam ugyanis: Kegyelmed alapját örökre megvetetted a szövetségben, hûségedet megszilárdítottad a mennyben. (Zsoltárok könyve 89, 3)

  • Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktõl. Így szóltam: Tévelygõ szívû nép ez, nem ismeri útjaimat. (Zsoltárok könyve 95, 10)

  • Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: "Mély megaláztatásban lett részem." (Zsoltárok könyve 116, 10)

  • Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki elõttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem. (Prédikátor könyve 1, 16)

  • Ekkor azt mondtam magamnak: Ha rám is a balgák sorsa vár, miért lettem akkor olyan mérhetetlenül bölcs? És így szóltam magamban: Ez is hiábavalóság! (Prédikátor könyve 2, 15)

  • Ezt mind kipróbáltam, a bölcsességet szem elõtt tartva. Így szóltam magamban: "Szeretnék szert tenni a bölcsességre!" De távol maradt tõlem. (Prédikátor könyve 7, 23)

  • Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett. (Sirák fia könyve 24, 31)

  • Erre így szóltam: "Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát." (Izajás könyve 6, 5)

  • Így szóltam: Életem napjainak közepén kell alászállnom az alvilág kapuihoz, életem hátralevõ éveitõl megrabolva. (Izajás könyve 38, 10)

  • Te, akit a föld határairól hoztalak elõ, és a világ végérõl hívtalak meg; te, akihez így szóltam: Szolgám vagy, kiválasztottalak, ezért nem vetlek el: (Izajás könyve 41, 9)


“É preciso amar, amar e nada mais”. São Padre Pio de Pietrelcina