Fondare 34 Risultati per: nevezett lázadás

  • Ádám megismerte feleségét és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, "mert - úgymond - Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt." (Teremtés könyve 4, 25)

  • Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Õ volt az elsõ, aki Isten nevét segítségül hívta. (Teremtés könyve 4, 26)

  • Lea fogant és fiút szült, akit Rubennek nevezett, "mivel - úgymond - az Úr meglátta nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem." (Teremtés könyve 29, 32)

  • Az fogant és fiút szült, akit Ernek nevezett. (Teremtés könyve 38, 3)

  • "Nos, ezt üzeni nektek az Úr egész közössége: Mit jelentsen ez a hûtlenség, amelyet Izrael Istene ellen elkövettetek? Miért pártoltatok ma el az Úrtól oltárt építve magatoknak? Ez nem más, mint lázadás az Úr ellen! (Józsue könyve 22, 16)

  • "Az Istenek Istene, az Úr, az Istenek Istene, az Úr tudja, de tudja meg Izrael is: Ha lázadás részünkrõl vagy hûtlenség az Úr ellen, akkor ma ne mentsen meg minket; (Józsue könyve 22, 22)

  • Az Isten házának arany- és ezüstedényeit, amelyeket Nebukadnezár kihordatott a jeruzsálemi templomból és Babilon templomába vitetett, Cirusz király kihozatta Babilon templomából és átadta egy Sesbaccár nevû embernek, akit kormányzónak nevezett ki. (Ezdrás könyve 5, 14)

  • Helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Júdás lépett. (Makkabeusok I. könyve 3, 1)

  • Erre Jonatán a zabadiaiaknak nevezett arabok ellen fordult. Legyõzte és kifosztotta õket. (Makkabeusok I. könyve 12, 31)

  • Ez intézkedések után Tarzusz és Maltusz lakói közt lázadás ütött ki, mivel a király ágyasának, Antiochisznak ajándékozták õket. (Makkabeusok II. könyve 4, 30)

  • A lázadás és a nép elkeseredettsége láttán Lizimachusz fölfegyverzett mintegy háromezer férfit és megtorlásba fogott. Egy bizonyos Auranusz volt a vezér, aki bár elõrehaladott korban volt, mitsem engedett elvetemültségébõl. (Makkabeusok II. könyve 4, 40)

  • A pünkösdnek nevezett ünnep után Idumea helytartója, Gorgiász ellen vonultak ki. (Makkabeusok II. könyve 12, 32)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina