Fondare 270 Risultati per: mégis
De az Úr nem határozta el azt, hogy kiirtja Izrael nevét az ég alól, így mégis segített Joás fia, Jerobeám által. (Királyok II. könyve 14, 27)
Mégis, az Úr figyelmeztette Izraelt és Júdát a prófétái meg a látóemberek által. Azt mondta: "Térjetek meg gonosz útjaitokról, és tartsátok meg parancsaimat és törvényeimet, pontosan úgy, ahogy atyáitoknak meghagytam, és szolgáim, a próféták által rendeltem nektek." (Királyok II. könyve 17, 13)
Akkor Dávid így imádkozott Istenhez: "Súlyosan vétkeztem ezzel a tettemmel. Mégis bocsásd meg szolgád vétkét, mivel ostoba módon jártam el." (Krónikák I. könyve 21, 8)
Dávid így felelt Gádnak: "Igen szorult helyzetben vagyok. Mégis inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az õ irgalma mérhetetlen. Emberek kezébe nem szeretnék esni." (Krónikák I. könyve 21, 13)
Jerobeám, Nebát fia, Dávid fiának, Salamonnak a szolgája mégis fölkelt és fellázadt ura ellen. (Krónikák II. könyve 13, 6)
Pedig ugye, a kusiták és a líbiaiak nagyobb erõvel, sokkal több szekérrel és lovassal voltak? Az Úr mégis kezedbe adta õket, mert bíztál benne. (Krónikák II. könyve 16, 8)
Ám valaki kifeszítette íját, s akaratlanul mégis eltalálta Izrael királyát a páncélja és annak hevederei között. Erre megparancsolta szekere vezetõjének: "Fordulj meg, és vigyél ki a csatából, mert megsebesültem!" (Krónikák II. könyve 18, 33)
Edom mégis elszakadt Júdától mind a mai napig. Ugyanebben az idõben pártolt el uralma alól Libna is. Elhagyta ugyanis az Urat, atyái Istenét, (Krónikák II. könyve 21, 10)
Bár a betört arám sereg csekély létszámú volt, az Úr mégis kezükbe adta a sokkal nagyobb sereget, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. De Joást is utolérte a büntetés. (Krónikák II. könyve 24, 24)
Ha veled mennek, bármilyen ügyes és bátor vagy is a csatában, Isten mégis leterít az ellenség elõtt. Istenben van annyi erõ, hogy segítsen vagy földre sújtson." (Krónikák II. könyve 25, 8)
Azarja, a Cádok családjából való fõpap, azt felelte: "Amióta elkezdték hordani az Úr templomába a felajánlott adományokat, ettünk és jóllaktunk, mégis ennyi a maradék. Az Úr ugyanis megáldotta népét és tömérdek megmaradt." (Krónikák II. könyve 31, 10)
De Jozija nem fordult vissza elõle, mert elég erõsnek érezte magát, hogy megütközzék vele. Nem hallgatott tehát Nechó szavaira, amelyeket Isten nevében intézett hozzá. Mégis elment, hogy csatát vívjon Megiddó síkságán. (Krónikák II. könyve 35, 22)
