Fondare 211 Risultati per: királyi papság

  • Nem tûnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki. (Teremtés könyve 49, 10)

  • Ásernek bõségesen van kenyere és királyi csemegét szállít. (Teremtés könyve 49, 20)

  • A papság minden férfi tagja ehet belõle; ez nagyon szent dolog. (Leviták könyve 6, 22)

  • a papság minden férfi tagja ehet belõle. Szent helyen egyék meg, mivel nagyon szent dolog. (Leviták könyve 7, 6)

  • A jubileumi évben a vevõ köteles lemondani róla, mivel olyan dolog lett, amelyet az Úrnak szenteltek, olyan, mint az átok-esküvel szentté tett szántóföld, s a papság tulajdonába megy át. (Leviták könyve 27, 21)

  • Át szeretnénk vonulni országodon, úgy, hogy a szántóföldeken és a szõlõkön nem mennénk keresztül, s vizet sem innánk a kutakból. A királyi úton haladnánk, nem térnénk le se jobbra, se balra, míg át nem vonulunk földeden." (Számok könyve 20, 17)

  • "Át szeretnénk vonulni országodon, anélkül, hogy letérnénk a földekre és a szõlõkbe, vagy innánk a kutakból. Csupán a királyi úton haladnánk, míg át nem vonulunk országodon." (Számok könyve 21, 22)

  • Nem láttam Jákobban semmi kivetnivalót, nem tapasztaltam Izraelben semmi nyomorúságot. Vele van Istene, az Úr, fel-felharsan a királyi ének. (Számok könyve 23, 21)

  • nagyon megrémült, hisz Gibeon olyan jelentõs város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok. (Józsue könyve 10, 2)

  • Dávid azt mondta Achisnak: "Ha tetszésre találtam szemedben, jelölj ki nekem egy helyet valamelyik városodban, ahol letelepedhetem. Miért éljen szolgád melletted a királyi városban?" (Sámuel I. könyve 27, 5)

  • [Az házat épít nevemnek, én meg minden idõkre megszilárdítom királyi trónját.] (Sámuel II. könyve 7, 13)

  • Az egyik nap este felé történt, hogy Dávid fölkelt fekvõhelyérõl és fölment királyi palotája tetõteraszára. A tetõrõl meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt. (Sámuel II. könyve 11, 2)


“O passado não conta mais para o Senhor. O que conta é o presente e estar atento e pronto para reparar o que foi feito.” São Padre Pio de Pietrelcina