Fondare 2339 Risultati per: kar
Mózest és Áront visszavitték a fáraó elé, s az ezt mondta nekik: "Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak, az Isteneteknek. Kik azok, akik el akarnak menni?" (Kivonulás könyve 10, 8)
Mózes így válaszolt: "Gyermekeinkkel és öregjeinkkel, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal együtt akarunk kivonulni, mivel ez az Úr ünnepe számunkra." (Kivonulás könyve 10, 9)
Az Úr jóakaratra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt. Mózesnek is nagy tekintélye volt a fáraó hivatalnokai és népe elõtt. (Kivonulás könyve 11, 3)
Hét napon keresztül ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségébõl, akár idegen, akár közületek való. (Kivonulás könyve 12, 19)
Ha idegen tartózkodik nálad, és meg akarja ünnepelni a húsvétot az Úr tiszteletére, akkor a férfiakat mind körül kell metélni. Így részt vehet az ünnepen és úgy kell tekinteni, mint a közületek valót. De aki nincs körülmetélve, az nem ehet belõle. (Kivonulás könyve 12, 48)
"Szentelj nekem minden elsõszülöttet. Ami Izraelben anyja méhét megnyitja - akár ember, akár állat -, az mind az enyém." (Kivonulás könyve 13, 2)
Az ellenség így szólt: üldözõbe veszem, utolérem õket, szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül. Kivonom kardomat, s kezem elpusztítja õket. (Kivonulás könyve 15, 9)
Félelem és rettegés fogta el õket, karod erejétõl megmerevedtek, mint a kõ. Így vonult át néped, Uram, így vonult át a néped, melyet kiváltottál. (Kivonulás könyve 15, 16)
De az Úr így szólt Mózeshez: "Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égbõl. A nép menjen ki, és gyûjtsön magának egy napra valót belõle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el. (Kivonulás könyve 16, 4)
Õ így válaszolt: "Az Úr parancsa ez: holnap a teljes nyugalom napja van, az Úr szombatja. Most tegyétek kemencébe, amit meg akartok sütni, és most fõzzétek, amit meg akartok fõzni. A fölösleget tegyétek el holnapra." (Kivonulás könyve 16, 23)
Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt. (Kivonulás könyve 17, 12)
Józsue kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket. (Kivonulás könyve 17, 13)
