Fondare 123 Risultati per: közülük
Uram, én erõm és erõsségem, menedékem a nyomorúság napján! Eljönnek hozzád a nemzetek a föld végsõ határairól és így szólnak: Csupa hazugság volt atyáink örökrésze; mihaszna bálványok, közülük egy sem tud segíteni. (Jeremiás könyve 16, 19)
Pásztorokat rendelek föléjük, hogy gondjukat viseljék és legeltessék õket; nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük - mondja az Úr. (Jeremiás könyve 23, 4)
Vezérük közülük származik, és fejedelmük a maguk körébõl. Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat. Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon? - mondja az Úr. (Jeremiás könyve 30, 21)
Azok tehát, akik Egyiptomba szándékoznak menni, hogy ott telepedjenek meg, mind kard által, éhínségben és dögvészben halnak meg; senki sem marad meg közülük, és egy sem kerüli el a veszedelmet, amelyet rájuk hozok. (Jeremiás könyve 42, 17)
Júda maradékából, amely Egyiptom földjén telepedett le, senki sem marad életben, hogy elmenekülhessen és Júda földjére visszatérhessen, jóllehet arra vágynak, hogy visszatérhessenek és újra ott élhessenek. De senki sem tér oda vissza közülük, kivéve néhány szökevényt. (Jeremiás könyve 44, 14)
És lám, megjelent hat férfi a felsõ kapu felõl, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklõ szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett. (Ezekiel könyve 9, 2)
De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtõl, a pestistõl, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr. (Ezekiel könyve 12, 16)
De ha az õr, látva, hogy közeleg a kard, nem fújja meg trombitáját, és nem riasztja a népet, s a kard odaérve elragad egyet közülük, akkor bár saját bûne folytán ragadta el, vérét mégis az õrtõl kérem számon. (Ezekiel könyve 33, 6)
Akkor megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenük, mert számûztem ugyan a népek közé, de most összegyûjtöm õket hazájukba, és senkit sem hagyok ott közülük. (Ezekiel könyve 39, 28)
Közülük az egyikbõl szarv nõtt ki. Elõször parányi volt, de aztán annál jobban megnõtt dél, kelet és a dicsõ ország felé. (Dániel könyve 8, 9)
Amikor elkülönítették õket egymástól, hívatta közülük az egyiket, s így szólt hozzá: "Te megátalkodott, vén gonosztevõ! Most napvilágra kerülnek bûneid, (Dániel könyve 13, 52)
Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt. Azt mondta: Sújts az oszlopfõre, rendüljön meg a mennyezet! Összetöröm mindannyiuk fejét, karddal ölöm meg, aki megmarad. Senki nem menekülhet meg közülük, nem lesz számukra sehol menedék. (Ámosz könyve 9, 1)
