Fondare 19 Risultati per: hûtlenek

  • Akkor Elam fiai közül Jehiel fia, Sekanja kezdett el beszélni. Így szólt Ezdráshoz: "Hûtlenek lettünk Istenünkhöz, hisz idegen asszonyokat vettünk feleségül a föld népei közül. De azért még van remény Izrael számára. (Ezdrás könyve 10, 2)

  • Ekkor fölállt Ezdrás pap, és így szólt hozzájuk: "Hûtlenek lettetek, amikor idegen asszonyokat vettetek feleségül, s így csak szaporítottátok Izrael vétkeit. (Ezdrás könyve 10, 10)

  • S most rólatok is azt kell hallani, hogy elkövetitek ezt a nagy gonoszságot: hûtlenek vagytok Istenünkhöz, idegen nõket vesztek feleségül?" (Nehemiás könyve 13, 27)

  • Akkor majd rettegés veri õket, amilyen váratlan rettegés még nem volt. Akik hûtlenek lettek, azoknak csontját szétszórta az Úr, megszégyenültek, mivel Isten elvetette õket. (Zsoltárok könyve 53, 6)

  • tetteikkel megfertõzték magukat, gonoszságuk miatt hûtlenek lettek. (Zsoltárok könyve 106, 39)

  • Szája gyümölcsébõl jót eszik az ember, a hûtlenek terve erõszakoskodás. (Példabeszédek könyve 13, 2)

  • A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsõség az Igaznak! Hanem én azt mondom: "Elég már, elég! Jaj az árulóknak, akik hûtlenül járnak el, az árulóknak, akik mindenestül hûtlenek!" (Izajás könyve 24, 16)

  • Hûtlenek vagyunk, megtagadtuk az Urat; elfordultunk a mi Istenünktõl. Árulásról és lázongásról beszéltünk, hazug szavak keltek a szívünkbõl. (Izajás könyve 59, 13)

  • Azt mondta: "Mégis az én népem, a fiaim, akik nem lesznek hûtlenek." És kiszabadította õket (Izajás könyve 63, 8)

  • Hûtlenek mindnyájan, az álnokság útjait járják, romlottak valahányan. (Jeremiás könyve 6, 28)

  • Biztos, hogy neked lesz igazad, Uram, ha perelni kezdek veled. Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet: Miért szerencsések a gonoszok, s miért élveznek békét a hûtlenek? (Jeremiás könyve 12, 1)

  • Az országot pusztasággá teszem, mert hûtlenek lettek hozzám - mondja az Úr, az Isten. (Ezekiel könyve 15, 8)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina