Fondare 237 Risultati per: földjén

  • A fáraó még így szólt Józsefhez: "Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén." (Teremtés könyve 41, 44)

  • Õ összegyûjtött készletül minden fölösleget, ami Egyiptom földjén hét éven át adódott, és a városokba vitette. Minden városba behordatta a körülötte fekvõ földek termését. (Teremtés könyve 41, 48)

  • A másodikat Efraimnak nevezte, mivel - úgymond - "Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén." (Teremtés könyve 41, 52)

  • megkezdõdött a hét ínséges esztendõ, ahogy József elõre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér. (Teremtés könyve 41, 54)

  • Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsûröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén. (Teremtés könyve 41, 56)

  • Azok ezt válaszolták: "Szolgáid tizenketten vannak; ugyanannak a férfinak a fiai Kánaán földjén. A legfiatalabb atyánknál van, egy pedig már nem él." (Teremtés könyve 42, 13)

  • Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten. A fáraó atyjává és házának urává tett, és én parancsolok Egyiptom egész földjén. (Teremtés könyve 45, 8)

  • Gyere hozzám, ne késlekedj! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám, te és fiaid és unokáid, nyájaddal, barmaiddal és minden vagyonoddal együtt. (Teremtés könyve 45, 10)

  • Hírül hozták neki: "József él, õ parancsol Egyiptom egész földjén." De a szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik. (Teremtés könyve 45, 26)

  • Magukkal vitték nyájaikat és vagyonukat is, amit Kánaán földjén szereztek. Így értek Egyiptomba: Jákob és vele együtt egész nemzetsége. (Teremtés könyve 46, 6)

  • Júda fiai voltak: Er, Onan, Sela, Perec és Szerach. (Er és Onan meghaltak Kánaán földjén.) Perec fiai voltak: Hecron és Hamul. (Teremtés könyve 46, 12)

  • Józsefnek Egyiptom földjén Manassze és Efraim született. Asznát, Poti-Ferasznak, az oni papnak a leánya szülte neki õket. (Teremtés könyve 46, 20)


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina