Fondare 29 Risultati per: földig
Dávid azonban fölállt és utánament. Kilépett a barlangból és utána szólt: "Uram királyom!" Amikor Saul körülnézett, Dávid földig hajolt, hogy kifejezze hódolatát. (Sámuel I. könyve 24, 9)
Amikor Abigail meglátta Dávidot, gyorsan leszállt a szamárról, egészen a földig hajolt, s arcra borult Dávid elõtt. (Sámuel I. könyve 25, 23)
Erre fölállt, egész a földig hajolt, és azt mondta: "Szolgálód készen van rá, hogy mint egy rabszolganõ, megmossa uram szolgáinak a lábát." (Sámuel I. könyve 25, 41)
Saul megkérdezte: "Milyennek látod?" Az asszony így felelt: "Egy öregember száll fölfelé, köntösébe burkolózva." Ebbõl Saul megtudta, hogy Sámuel. A földig hajolt és leborult elõtte. (Sámuel I. könyve 28, 14)
Amikor Saul fiának, Jonatánnak a fia, Mifiboset megérkezett Dávidhoz, földig hajolt és arcra borult elõtte. Dávid megszólította: "Mifiboset!" "Itt vagyok, szolgálatodra" - felelte. (Sámuel II. könyve 9, 6)
Erre Joáb földig hajolt, leborult a király elõtt és magasztalta. Azt mondta: "Ma már látja szolgád, hogy tetszésre leltem szemedben, uram és királyom, mert a király teljesítette szolgája kérését." (Sámuel II. könyve 14, 22)
Joáb tehát elment a királyhoz, és átadta az üzenetet. Erre az hívatta Absalomot. El is ment a királyhoz, az földig hajolt és leborult a király elõtt. A király azonban megölelte Absalomot. (Sámuel II. könyve 14, 33)
Amikor Arauna odanézett, azt látta, hogy a király közeleg szolgáival. Arauna éppen a búza cséplésével volt ugyanis elfoglalva. Erre Arauna elõlépett, s egészen a földig hajolt a király elõtt. (Sámuel II. könyve 24, 20)
Batseba földig hajolt, leborult a király elõtt és felkiáltott: "Örökké éljen az én királyom, Dávid!" (Királyok I. könyve 1, 31)
Akkor azt mondta neki: "Vedd a fiadat!" Az eléje lépett, a lábához borult, s földig hajolt elõtte. Aztán vette a fiát és kiment. (Királyok II. könyve 4, 37)
Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr elõtt, hogy hódoljanak elõtte. (Krónikák II. könyve 20, 18)
Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták. (Zsoltárok könyve 74, 7)
