Fondare 156 Risultati per: adja
Ha hadba szállsz ellenséged ellen, s az Úr, a te Istened hatalmadba adja (ellenségedet) és foglyokat ejtesz, (Második Törvénykönyv 21, 10)
A fiatalasszony apja adja elõ a város véneinek: "Feleségül adtam a lányomat ehhez az emberhez. (Második Törvénykönyv 22, 16)
Mert az Úr, a te Istened táborodban jár, hogy megvédjen, s hatalmadba adja ellenségedet. Azért táborod legyen szent, ne lásson az Úr semmit, ami utálatos, nehogy elforduljon tõled. (Második Törvénykönyv 23, 15)
Tegyük föl, hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de aztán nem talál tetszésre nála az asszony, mert valami taszítót fedez föl rajta. Válólevelet ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából. (Második Törvénykönyv 24, 1)
A másik ember azonban szintén elfordul tõle, válólevelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az a második ember, aki feleségül vette.) (Második Törvénykönyv 24, 3)
Ha azonban a sógor nem akarja elvenni sógornõjét, a sógornõ menjen a város kapujához a vének elé, s adja elõ: "Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét." (Második Törvénykönyv 25, 7)
szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja." (Második Törvénykönyv 30, 20)
Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: "Légy bátor és erõs! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen. (Második Törvénykönyv 31, 7)
"Emlékezzetek arra, amit az Úr szolgája, Mózes parancsolt nektek: Az Úr, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, s nektek adja itt ezt a földet. (Józsue könyve 1, 13)
míg az Úr testvéreiteknek is meg nem adja a nyugalmat, mint nektek, s õk is birtokukba nem veszik a földet, amelyet az Úr, az õ Istenük ad nekik. Akkor visszatérhettek arra a földre, amely a tiétek, s amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl, napkelet felé." (Józsue könyve 1, 15)
A hírszerzõk azt válaszolták: "Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hûségesek leszünk hozzád." (Józsue könyve 2, 14)
Hisz 40 esztendeig bolyongtak Izrael fiai a pusztában, míg az egész nép ki nem pusztult, vagyis az összes férfi, aki fegyverforgatásra alkalmas korban kivonult Egyiptomból. Nem hallgattak az Úr szavára, s az Úr megesküdött, hogy nem látják meg az országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja, a tejjel-mézzel folyó országot. (Józsue könyve 5, 6)
