Fondare 1197 Risultati per: a szolgák listája. A király
végül a síkságon: Bet-Haram, Bet-Nimra, Szukkot, Cafon, Szichon hesboni király birodalmának maradék része. A Jordán alkotta a határt egészen Kinneret taváig a Jordán túlsó partján, (Józsue könyve 13, 27)
de a bálványok mellõl, amelyek Gilgalban voltak, visszatért és így szólt: "Titkos üzenetem van számodra, király." "Csend legyen!" - válaszolta a király. Erre mindenki kiment, aki ott volt. (Bírák könyve 3, 19)
Ehud odalépett hozzá. A király a fenti szobában ült, ahol felfrissülni szokott, s egyedül volt. Ehud így szólt hozzá: "Isten üzenetét hozom neked, király." Erre az fölkelt székérõl. (Bírák könyve 3, 20)
Ehud ekkor kinyújtotta bal kezét, megragadta a kardot, amelyet jobb csípõjén viselt, és beledöfte a király hasába. (Bírák könyve 3, 21)
Amikor elment, a szolgák visszatértek és látták a fenti szoba ajtói be vannak reteszelve. Így vélekedtek: "Bizonyára betakarta lábát a hûsülõszoba sarkában." (Bírák könyve 3, 24)
"Hozzád hasonlítottak - válaszolták neki. - Megjelenésre olyanok voltak, mint a király fiai." "Az én testvéreim voltak, anyám fiai - mondta nekik Gedeon. - Amint igaz, hogy az Úr él, ha élve hagytátok volna õket, nem ölnélek meg benneteket." (Bírák könyve 8, 19)
Ebben az idõben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, ami neki tetszett. (Bírák könyve 17, 6)
Abban az idõben nem volt király Izraelben. Abban az idõben tehát Dán törzse földet keresett, hogy ott letelepedhessen, mert addig a napig nem kapott örökrészt Izrael törzsei között. (Bírák könyve 18, 1)
Abban az idõben, amikor még nem volt király Izraelben, volt egy férfi, egy levita, aki Efraim hegységének a szélén lakott, és Júda Betlehemébõl hozott magának egy mellékfeleséget. (Bírák könyve 19, 1)
Ebben az idõben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott. (Bírák könyve 21, 25)
Isten egy embere fölkereste Élit, és így szólt hozzá: "Ezt mondta az Úr: Hát nem megnyilatkoztam atyád házának, amikor még szolgák voltak a fáraó házában? (Sámuel I. könyve 2, 27)
Nos hát, teljesítsd kérésüket. De figyelmeztesd õket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogára, aki majd uralkodik fölöttük." (Sámuel I. könyve 8, 9)