Fondare 194 Risultati per: Voz
Erre Cidkija, Kenaana fia oda lépett és arcul ütötte Mikajehut. Aztán megkérdezte: "Melyik úton távozott tõlem az Úr, hogy hozzád szóljon?" (Krónikák II. könyve 18, 23)
Uzija király elé álltak és figyelmeztették: "Nem a te dolgod, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem a papoké, Áron fiaié, akik föl vannak szentelve az áldozatbemutatásra. Távozz a szentélybõl, mert vétkeztél! Ezért az Úristentõl nem jár neked megbecsülés." (Krónikák II. könyve 26, 18)
A király ezt a választ küldte: "Üdvözlet Rehum kormányzónak, Simsai írnoknak és társainak, akik Szamariában és másutt a folyamon túl laknak. (Ezdrás könyve 4, 17)
Ebben az idõben távol voltam Jeruzsálemtõl, Artaxerxész, Babilon királyának 32. évében ugyanis visszamentem a királyhoz. Bizonyos idõ elteltével engedélyt kértem a királytól az eltávozásra, (Nehemiás könyve 13, 6)
Tóbiás kiment, és szólt neki: "Barátom, apám szeretne megismerni." Az angyal belépett a házba. Elõször Tobit üdvözölte, aztán az kívánt neki minden jót. Tobit így szólt: "Mi örömöm lehet még nekem? Megvakultam, nem látom a ragyogó eget, olyan sötétség borul rám, mint a halottakra, akik már nem látnak világosságot. Élõhalott vagyok: hallom az emberek hangját, de látni nem látom õket." Az angyal azt mondta neki: "Bízzál, Isten nem késlekedik, meggyógyít. Bízzál!" Tobit így szólt hozzá: "Az én Tóbiás fiam Médiába készül. Elmennél-e vele mint vezetõje? Megfizetek érte, testvér." Így felelt neki: "Elkísérem, ismerek minden utat, mert sokszor jártam Médiában. Bejártam a völgyeket és a hegyeket, ismerek minden ösvényt." (Tóbiás könyve 5, 10)
Amikor Ekbatanába érkeztek, Tóbiás azt mondta: "Azarja testvér, vezess egyenesen Ráguel testvérünkhöz!" Az oda is vezette Ráguel házához, aki éppen az udvaron ült, a kapuban. Elõször õk köszöntek neki, az meg fogadta: "Üdvözöllek, testvéreim, Isten hozott benneteket!" Ezzel betessékelte õket házába, (Tóbiás könyve 7, 1)
Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: "Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élõ képmását." (Tóbiás könyve 9, 6)
Tóbiás elégedetten távozott Rágueltõl. Vidám szívvel magasztalta az ég és a föld Urát, a mindenség Királyát, hogy így sikerült az útja. Õ is áldással búcsúzott Rágueltõl és feleségétõl, Ednától: "Nagyon boldog volnék, ha egész életemben tisztelhetnélek benneteket!" (Tóbiás könyve 10, 13)
Holofernesz eltávozott urának színe elõl, s összehívta Asszur seregének minden fejedelmét, vezérét és tisztjét, (Judit könyve 2, 14)
Bagoasz eltávozott Holofernesztõl, bement Judithoz és így szólt: "Ne vonakodjék ez a szép leány, hanem jöjjön el uramhoz, hadd tisztelje meg! Igyék velünk bort, vigadjon és legyen ezen a napon olyan, mint egy Asszur fiainak leányai közül, akik Nebukadnezár házában vannak." (Judit könyve 12, 13)
Mindnyájan eltávoztak Holofernesztõl, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: "Uram, minden erõnek Istene, tekints ebben az órában kezem mûvére s magasztald fel Jeruzsálemet! (Judit könyve 13, 4)
Ezen a napon Ámán megelégedetten és jókedvûen távozott. Amikor azonban a királyi kapunál meglátta Mardokeust, aki nem állt fel elõtte és meg sem mozdult a helyén, haragra gyulladt. (Eszter könyve 5, 9)
