Fondare 447 Risultati per: Volna
amelyek nemcsak rájuk támadva pusztíthatták volna el õket, hanem amelyeknek a látványa is megsemmisíthette volna õket. (Bölcsesség könyve 11, 19)
De ezek nélkül is, egyetlen lehelet is elsöpörhette volna õket, ha a bosszúló igazságosság üldözõbe veszi és hatalmad lehelete megszeleli õket. De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el. (Bölcsesség könyve 11, 20)
Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyûlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. (Bölcsesség könyve 11, 24)
Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? (Bölcsesség könyve 11, 25)
Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd õket. (Bölcsesség könyve 12, 9)
Hisz átkozott fajzat voltak kezdettõl fogva! Nem is azért hagytad büntetlenül bûneiket, mintha valakitõl tartottál volna. (Bölcsesség könyve 12, 11)
Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbûvölte õket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzõje teremtette õket. (Bölcsesség könyve 13, 3)
Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebbõl arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtõjük. (Bölcsesség könyve 13, 4)
A hatalmasok parancsára istenként tisztelték a faragott képet. Akiket az emberek nem tudtak szemtõl szemben tisztelni, mivel távol laktak tõlük, azoknak alakját a távolból elképzelték, a királyról, akit tiszteltek, hû képet készítettek maguknak, hogy a távol levõ elõtt oly buzgalommal hódolhassanak, mintha jelen volna. (Bölcsesség könyve 14, 17)
Népeddel azonban, ahelyett, hogy fenyítetted volna, jót tettél. Gyötrõ éhségük csillapítására - csodálatos eledelt - fürjeket adtál nekik táplálékul. (Bölcsesség könyve 16, 2)
Mert akkor is, amikor semmi rémség nem volt, ami ijeszthette volna õket, ha állat szaladt el mellettük, vagy kígyók sziszegtek, megrémültek és ijedelmükben majd hogy meg nem haltak, és még a levegõbe sem igen akartak nézni, holott azt sehogy sem lehet elkerülni. (Bölcsesség könyve 17, 9)
De a büntetések sem jöttek a bûnösökre anélkül, hogy heves mennydörgésben jelek ne elõzték volna meg õket. Mert méltán szenvedtek gonosz tetteik miatt. Hisz ádáz gyûlöletet tápláltak magukban az idegenekkel szemben. (Bölcsesség könyve 19, 13)
