Fondare 608 Risultati per: Szent Júdás
"Az aszideusnak nevezett zsidók, akiknek Júdás, a Makkabeus a vezérük, folyvást háborút és lázadást szítanak, s nem hagyják, hogy nyugalom uralkodjék az országban. (Makkabeusok II. könyve 14, 6)
Mert amíg Júdás él, lehetetlen, hogy az ország békében éljen!" (Makkabeusok II. könyve 14, 10)
A Júdás elõl Júdeából elmenekült pogányok tömegestül csatlakoztak Nikanorhoz, mert azt hitték, hogy a zsidókra szakadó bajból és szorongattatásból hasznuk származik. (Makkabeusok II. könyve 14, 14)
Júdás testvére, Simon megtámadta Nikanort, de az ellenség hirtelen megjelenésére egy kissé megingott. (Makkabeusok II. könyve 14, 17)
Ám amikor Nikanor meghallotta, mekkora bátorságról tettek tanúságot Júdás csapatai és milyen elszántan harcoltak a hazáért, nem merte vérontással dûlõre vinni az ügyet. (Makkabeusok II. könyve 14, 18)
Júdás elõzõleg fölfegyverzett embereket állított megfelelõ helyekre, nehogy valami alattomos támadás érje az ellenség részérõl. De a tanácskozás békés mederben folyt le. (Makkabeusok II. könyve 14, 22)
Az észrevette, hogy ügyesen kijátszotta. Ezért elment a fönséges és szent templomba, épp amikor a papok a szokásos áldozat bemutatásával voltak elfoglalva, és a férfi kiszolgáltatását követelve. (Makkabeusok II. könyve 14, 31)
Amikor Nikanor megtudta, hogy Júdás csapatai Szamaria helységeiben állomásoznak, azt tervezte, hogy egy szombati napon minden kockázat nélkül megtámadja õket. (Makkabeusok II. könyve 15, 1)
Nikanor gõgjében felfuvalkodva arra gondolt, hogy Júdás csapatain aratott gyõzelmére nyilvános emlékmûvet emel. (Makkabeusok II. könyve 15, 6)
Oniász megszólalt és azt mondta: "Testvéreinknek ez a barátja Jeremiás, Isten prófétája. Sokat imádkozik a népért és az egész szent városért." (Makkabeusok II. könyve 15, 14)
"Vedd Isten ajándékát, a szent kardot! Megsemmisíted vele az ellenséget." (Makkabeusok II. könyve 15, 16)
Júdás nagyszerû szavai lelket öntöttek beléjük, hisz alkalmasak voltak rá, hogy fölkeltsék a bátorságot, és megerõsítsék az ifjak szívét. Így elhatározták, hogy nem vernek tábort, hanem bátran támadást indítanak, és kimenetelét a szerencsére bízzák. A várost, a vallást és a templomot ugyanis veszély fenyegette. (Makkabeusok II. könyve 15, 17)
