Fondare 254 Risultati per: Samuel Próféta
Majd így szólt Hananja az egész nép színe elõtt: Ezt mondja az Úr: "Így fogom letörni két esztendõ múlva Nebukadnezárnak, Babilon királyának igáját az összes nemzetek nyakáról." Jeremiás próféta ezután elment onnan. (Jeremiás könyve 28, 11)
Miután Hananja próféta összetörte az igát, amelyet levett Jeremiás próféta nyakáról, az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: (Jeremiás könyve 28, 12)
Jeremiás próféta ezután így szólt Hananja prófétához: "Ide hallgass, Hananja! Nem küldött téged az Úr! Mégis arra vetted rá a népet, hogy hazugságban bízzék. (Jeremiás könyve 28, 15)
Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálembõl küldött a fogságba hurcolt véneknek, papoknak, prófétáknak és az egész népnek; azoknak, akiket Nebukadnezár hurcolt el Jeruzsálembõl Babilonba. (Jeremiás könyve 29, 1)
Cefanja pap hangosan felolvasta ezt a levelet Jeremiás próféta elõtt. (Jeremiás könyve 29, 29)
Abban az idõben Babilon királyának serege ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás próféta pedig be volt zárva az õrség udvarába, amely Júda királyának palotájához tartozik. (Jeremiás könyve 32, 2)
Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben. (Jeremiás könyve 34, 6)
Nerija fia, Báruk úgy is tett, ahogy Jeremiás próféta megparancsolta neki: felolvasta az Úr szavait a könyvtekercsbõl a templomban. (Jeremiás könyve 36, 8)
De sem õ, sem szolgái, sem az ország népe nem hallgattak azokra a szavakra, amelyeket az Úr Jeremiás próféta által mondott nekik. (Jeremiás könyve 37, 2)
"Uram, királyom! Ezek az emberek igen gonosz dolgot vittek végbe Jeremiás próféta ellen, amikor a ciszternába dobták, hogy ott meghaljon." (Jeremiás könyve 38, 9)
Erre Jeremiás próféta így válaszolt: "Megértettem. Imádkozni fogok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, úgy, amint kértétek. Tudtotokra adok minden szót, amit az Úr, a ti Istenetek majd válaszol; semmit sem titkolok el elõletek." (Jeremiás könyve 42, 4)
Ezt a szózatot intézte Jeremiás próféta Bárukhoz, Nerija fiához, amikor ezeket a szavakat Jeremiás diktálása nyomán leírta egy könyvbe, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében. (Jeremiás könyve 45, 1)
